Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

162 Kézigazgatási Döntvénytár. azt a szolgálati # időt, amely után az illető végkielégítésben részesült, csak akkor lehet a törvény 1., 2. és 3. szakaszaiban megjelölt hivatalokba illetőleg állásokba átlépőknél az utóbbi szolgálatukban eltelt időhöz hozzászámítani, ha a két alkalmazás közt 5 év még nem telt el és ha a felvett végkielégítés teljes összegében az államkincstárba befizettetik. II. A panasznak helyet adni és az ítélet értelmében határozni kellett. Mert az 1912: LXV. le. 3. §-ának 5. pontja szerint, ezen törvény határozmányai szempontjából az állami altisztekkel, szolgákkal, napszámosokkal és munkásokká! egyenlőek a m. kir. csendőrségnek rangosztályba nem sorozott havidíjasai és legénységének tagjai. Ezért a csendőrségnél ily minőségben eltöltött és az állami szolgai szolgálat közt az idézett törvény már fent ismertetett 49. §-a szempontjából sem lehet különbséget tenni. Hogy egyébként a törvény 17. §-ának szintén ismertetett rendelkezése nem vonatkozik a csendőrség legénységi állományából a polgári szolgálatba átlépőkre, ez világosan kitűnik a törvényjavaslat indokolásából, mely szerint, a javaslat 3. §-ának 5. pontjára való tekintettel a 17. §-nak határozmánya csak a csendőrségnél rangosztályba sorozott havidíjasi minőségben töltött szolgálatra vonatkozik. f91. A fogalmazógyakornoki minőségben, bár napidíj mellett töltött szolgálati időt egészen be kell számítani. (Közigazgatási bíróság 7034/1915. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet ad és elrendeli, hogy panaszló özvegyi nyugdíjának megállapításánál néhai férjének 1882. évi márc. 25-től kezdődő szolgálati ideje az 1912 : LXV. tc. 11. és illetőleg 13. § a 4. bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével számíltassék ki, mihez képest a bíróság a panaszló nyugdíjának megtelelő helyesbítésére a m. kir. pénzügyminisztert kötelezi. Indokok: Az ügyiratokhoz csatolt! nyugdíjkimutatás szerint panaszló néhai térje 1882. évi márc. 11-én neveztetett ki végleges fogalmazógyakornokká és az első hivatalos esküt 1882. évi márc. 25-én tette le. 1885. évi dec. 28-án pénzügyi fogalmazóvá neveztetett ki és ezen állását 1886. évi jan. 31-én foglalta el. Fogalmazógyakornoki minőségében 1 trt napidíjban részesült.