Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 143 gramofon) olvasása vagy hallásakor olyas valami technikai készülékre gondol, amely az emberi vagy más hangot valami útonmódon visszaadja. És éppen a fonográfok vagy grammofonok igen széles körben elterjedtségének természetes következése, hogy a közönség a hangot kifejező görög szót az előbb kifejtett értelemben saját szókincsébe vette át úgy, hogy az azzal képzett szavakban semmi esetre sem lát oly jelvényt, amely az árú származására utalna, hanem magát az árút, a készüléknek a föntiek értelmében kifejtett nevet, tehát, egyenes utalást a rendeltetésre. Védjegyletevő különben nyilatkozatában maga is elismeri, hogy a védetni kért szó az árú rendeltetésével vonatkozásban van, csak azt hozza föl, hogy hasonló, szintén az árú rendeltetését jelző szavak más esetekben lajstromoztattak. Ez a körülmény azonban a konkrét eset elbírálásánál annál kevésbbé lehet irányadó, mert minden egyes védjegy külön elbírálás tárgyát képezi s egyik-másik esetben történt netáni ellenkezőnek látszó döntés a törvény helyes magyarázatára irányadó nem lehet. Minthogy tehát a letevő fél által nyilatkozatában fölhozott érvek sem voltak alkalmasak a védjegy lajstromképességével szemben fölmerült aggályaimat eloszlatni, — figyelemmel az 1895 : XLI. tc. 1. §-ában foglalt tiltó rendelkezésre, a letett védjegytől az oltalmat meg kellett tagadnom s annak törlését kellett elrendelnem. 165. Az a költség, mely nem a beszállásolási törvény alapján biztosított lakás után merül fel, más községre át nem utalható. (Honvédelmi miniszter 1915. évi 52,986. sz. határozata .... vármegye alispánjának.) Értesítem, hogy a központi járás főszolgabírójának álláspontja, amellyel a járásának községei terhére előírt beszállásolási költségek kiutalását megtagadta, a 428/915. sz. a. kelt főszolgabírói megkeresésben adott megokolással teljesen helyes és törvényszerű, mert «A község a hozzá törvényes alakban intézett szálláskövetelést saját területén)) köteles teljesíteni (1879: XXXVI. tc. 13. §.), amely rendelkezésből lehetetlen azt következtetni, hogy ha valamely községben más községbeliek részére is végeztetnek olyan hivatalos ténykedések, amelyek a vegyes bizottságokban részt vevő katonai tagok részére ^a beszállásolást teszik szükségessé, a beszállásolásból felmerülő