Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 158. A nyugdíjazás is oly rendkívüli körülmény, amelynek folytán a következő évben beálló lényeges jövedelemcsökkenés a jövedelmi adó kivetésénél mérséklöleg, sőt felmentőleg figyelembevehető. (Közigazgatási bíróság 1916. évi 4555. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet adva, panaszost a jövedelmi adó megfizetésének kötelezettsége alól felmenti. indokok: Az adóíelszólamlási bizottság a jövedelmi adót M. S. nyugalmazott pénzügyminiszteri tanácsosra 20,937 K jövedelem után vetette ki. Ebben az összegben 1227 K termelési jutalék, továbbá 5115. K megtakarítási jutalék és 3420 K üzletfölöslegből való részesedés szerepel. Ezeket a változó természetű illetményeket a panaszos az 1914. évben kapta ugyan meg, de mint még 1913. évi tényleges szolgálati működésének kiérdemelt jutalékait, amelyek — az 1914. évben bekövetkezett nyugdíjazása folytán — az 1915. évben már végleg elmaradtak. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjazás is az 1914:XLVI. tc. 8. §-ában említett rendkívüli körülmények közé sorolandó, a szolgálati illetmények jövedelmi forrásából eredő bevétel az 1915. évben pedig 9762 K-val, tehát lényegesen csökkent, s ennek figyelembevételével a panaszos évi jövedelme csak 14,313 K, az 1914. évi XLVÍ. tc. 1. és 8. §-aiban foglalt rendelkezések alapján a panasznak hely volt adható. 159. A munkásbiztosító pénztár orvosai pénztári állandó illetményeik után III. oszt. kereseti adót fizetnek. (Közigazgatási bíróság 10,404/1915. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: Az 1875: XXIX. tc. 29. §-ának első bekezdése csupán az állami, törvényhatósági, illetve községi orvosokra, valamint a köukórházaknál alkalmazott orvosokra vonatkozólag rendeli azt, hogy ezek e minőségükben húzott illetményeik után