Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 313 tegségből származó munkaképtelenség esetén a fizetést 20 héten át biztosítja, mert a szóban levő díjlevél a T. 10. §-ában említett szolgálati rendtartásnak nem tekinthető. Noha ily körülmények között dr. F. F. hitközségi elnök mulasztást követett el azáltal, hogy a sz—i róm. kath. iskolánál alkalmazottakat a kerületi munkásbiztositó pénztárnál bejelenteni elmulasztotta, még sem marasztalható az 1907. XIX. tc. 187. §. a) pontjában meghatározott kihágásban, mert vele szemben sem bűnös szándék, sem gondatlanság meg nem állapítható, a kihágás pedig az 1879. XL. tc. 28. §-ából kitűnőleg csak szándékosan vagy gondatlanságból követhető el. Nem állapíthatók meg a kihágás ezen alanyi alkatelemei nevezettel szemben azért, mert tudvalevő, hogy a hitközségi alkalmazottak biztosítási kötelezettségének jogi kérdése a jogászi körökben is vitás kérdés volt és így vádlott a köteles gondosság kifejtése melleit is jóhiszeműen magyarázhatta az 1907. évi XIX. tc 1. §-át akként, hogy ez a hitközség állal fönntartott iskolánál alkalmazottakra ki nem terjed, s ekként ezeket az alkalmazottakat nem köteles bejelenleni a pénztárnál, annál is inkább, mert ezen álláspont mellett érveltek a munkásbizlosítási jog kiszolgáltatására hivatott, a jogi szakban képzett alsóbb fokú rendőri büutetőbíróságok is. 335. Vilmos német császár nevét és képmását föltüntető védjegyek nem alkalmasak hasonló árúknak a forgalomban való megkülönböztetésére. Ezért a védjegyeknek törlése elrendeltetik. (Kereskedelemügyi miniszter 1054 1915. sz. határozata.) Sch. E. b—i gyógyszerésznek a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 29,440. és 29,256. sz. a. leteli védjegyeitől a törvényes oltalmat az 1890:11. tc. 1. §-a alapján megvonom és ugyancsak e törvénycikk 21. §-ának d) pontja szerint való törlését rendelem el. Indokok: A szóban forgó védjegyek Vilmos császár nevét és képmását tüntetik föl. Ebben a fölírásban és ábrázolásban azonban a jelenlegi háborús események folytán a közforgalom nem fog olyan megkülönböztető jelvényt látni, mely az elől hivatkozott törvénycikk értelmében alkalmas volna arra, hogy más termelőnek hasonló árúitól való megkülönböztetésére szolgáljon, mert árúknak ilyen megjelölése közvetlenül a háború kitörése után a kereskedelem