Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 308 hogy R. K.-t B. A. könyvelő munkábalépése és munkából való kilépése bejelentésének elmulasztása miatt az 1907: XIX. tc. 187. §-ának a) pontjában meghatározott kétrendbeli kihágásban mondom ki bűnösnek, s őt 2 + 3, összesen 5 K pénzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetében 12 4- 12, összesen 24 órai elzárással büntetem. Indokok: A bizonyítási eljárásnak pótlólag elrendelt kiegészítése során az nyert megállapítást, hogy B. A. könyvelő havi 200 K fizetést, s ezenkívül a szolgálatból való kilépésekor 300 K végkielégítést kapott, mely utóbbi összegből 200 K fizetéskiegészítésképen, 100 K pedig külön jutalomképen utaltatott ki részére. A felsorolt jövedelmek évi összege meghaladja ugyan a 2400 K-t, de a biztosítási kötelezettség szempontjából a 200 K úgynevezett fizetéskiegészítés, s a jutalom címén kifizetett 100 K — mint pótlékszerű mellékjavadalmazások — az 1907 :X1X. tc. 11. §-a első és második bekezdésének összevetéséből kiderülően, a betegség esetére való biztosítási kötelezettség alapjául veendő bér vagy fizetés összegébe be nem számíthatók. A jutalom, melyet a munkaadó nem kikötés alapján, hanem puszta jóindulatából adott, fizetés jellegével természetszerűleg nem bír. A fizeléskiegészítésnek nevezeti 200 koronányi összeg pedig ez esetben azért nem minősíthető kikötésszerűen járó bérnek, mert — miként ez vádlottnak a b—i járás főszolgabírója által 1913. február 28-án kelt s a vádlott által is aláírt jegyzőkönyvbe ' foglalt vallomásából kiderül, — a megállapodás értelmében nem teltétlenül, hanem csak abban az esetben járt B. A. részére, ha nevezett az üzleti év végéig alkalmaztatásban megmaradt; holott ez utóbbi teltétel nem teljesült. Minthogy pedig B. A.-nak a felsorolt mellékjavadalmazások levonásával fennmaradó és a biztosítási kötelezettség szempontjából figyelembe vehető fizetése a törvényben előírt értékhalárt meg nem haladta, nevezett könyvelő betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá tartozott. Az alsófokú ítéletnek e részben történt módosítása mellett két kihágás miatt kel lelt R. K.-t marasztalnom, mert az eljárás adataiból kitűnőleg a nevezett vádlott B. A.-nak sem munkába, lépését, sem munkából vató kilépését nem jelentette be a kerületi munkásbiztosító pénztárnál, a két szóban levő mulasztás pedig külön-külön kihágás. Nyilvánvaló ez álláspont helyessége abból a körülményből, hogy az 1907: XIX. tc. és pedig két külön rendelkezésében, jelesül a 12-ik és 14-ik §-okban, úgy a munkába való belépés, mint a munkából való kilépés bejelentésének kötelességét külön-külön írja elő. Hogy pedig e két Közigazgatási Döntvénytár. IX. 20