Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

12 Közigazgatási Döntvénytár. járjon; többször egy bélig is kimaradt; üzletfeleihez küldözgette és takaríttatott vele, minden egyes alkalommal, ha bejött, adott neki 10 —20 fillért. Kiskorú F. B. ezzel szemben előadta, hogy villamcsengőket javítgatott és varrógépeket olajozott. A kihallgatott tanúk közül az egyik azt vallotta, hogy kisk. F. B. kifutó volt és néha hetekig se jött az üzletbe. A városi tanács, mint elsőfokú iparhatóság 1913 április hó 16-án 1032. Tgy. (12. iparü.) 1913. sz. a. hozott végzésével ez ügyben illetékességét leszállította és az eljárást megszüntette, meri a vizsgálati iratokból felek egyező előadása alapján tényként megállapítható, hogy a felek közt az 1884 : XVIf. tc. 61. §-ának megfelelő szerződés nem köttetett s így nevezett kiskorú tanoncnak nem tekinthető; ennélfogva vélt igényének elbírálására az iparhatóság nem illetékes, arra esetleg a rendőrkapitány lesz hivatott. F. G.-né ezután panaszát más alapra fekteive, ismét beadta H. r. t. város tanácsához mint elsőfokú iparhatósághoz. Előadta, hogy M. A. a tanoncszerződés megkötését mindig halogatta; az állandó gyakorlat szerint azonban az ipari üzletben cselédi munkát végző alkalmazott is ipari alkalmazottnak tekintendő s miután a bírói eljárás megindításához szükséges nyolc nap már eltelt, ezért újból a városi tanács, mint elsőfokú iparhatósághoz fordul és kérte, hogy a «M. Testvérek)) cég 373 K tőke és ennek 1911 október hó 15-től járó kamata és a költségek megfizetésére köteleztessék, mert hasonló korú fiúgyermek hasonló szolgálat mellett hetes lakást, élelmezést, ruházatot és havi 12 — 14 korona fizetést szokott kapni és így nem lehet túlzottnak tekinteni, ha ő összesen havi 40 koronát követel a kisk. fia által a cégnek teljesített szolgálatért. H. város tanácsa, mint elsőfokú iparhatóság 1913 augusztus hó 18-án 144/1913. iparü. sz. a. hozott véghatározatával a panaszt tekintettel az e tárgyban a tanács által 1032/12. iparü. 1913. T. gy. sz. a. hozott végzésében foglaltakra, ismét elutasította. F. G.-né ezután a második panasszal azonos tartalmú keresetét a h—i kir. járásbíróságnál adta be. A tárgyaláson alperes elismerte, hogy a fiút tanoncul alkalmazta, de az alkalmazást két hét múlva megszüntette, mert a fiú kötelességét nem teljesítette és csak anyja kérelmére tartolta magánál, hogy ne legyen csavargó. Felperes ezzel szemben most már azt vitatta, hogy a fiú nem volt tanonc, mert a felek közt nem köttetett szabályszerű tanoncszerződés. A kir. járásbíróság 1913. évi november hó 6-án 1913. Sp. II. 192/6. sz. a hozott végzésével hivatalból figyelembe vett per-