Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 147 föloldom s az elsőfokban eljárt főszolgabírót e kihágás tekintetében új, szabályszerű eljárásra utasítom. A következő okokból kellett így határoznom. A vádlottnak cirokseprő-készítő üzemében alkalmazottak az 1907. évi XIX. tc. 1. §-a értelmében betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek, mert ha igaz is a vádlott abbeli védekezése, hogy a szóban levő üzemben kizárólag saját nyers termékeit dolgozza fel s ennélfogva ez az üzem az 1884. évi XVII. tc. alá nem esik s ennek következtében az 1907. é\i XIX. tc. 1. §-ának 1. pontja alá sem, mégis az utóbb jelzet i törvény 1. §-ának 2. pontja alapján a szóban levő üzem, mint vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozás, e §. 12-ik pontja értelmében pedig, mint a mezőgazdasági termeléssel összefüggő mellékiparág tartozik a betegségi biztosítási kötelezettség körébe. Az a körülmény, hogy az alkalmazottak nem időbérrel, hanem átalánnyal díjaztattak, a biztosítási kötelezettségen nem változtat. Vádlott pedig saját beismerése szerint is szóbanlevő alkalmazottainak sem munkába lépéséi, sem munkából való kilépését a kerületi munkásbiztosító pénztárnál be nem jelentette s így az 1907. évi XIX. tc. 12. és 14. §-aiban előírt kötelességek elmulasztása s a 187. §. a) pontja alá eső kihágások tényálladéka kételyen felül áll. Helyesnek kellett elfogadni az alsóbbfokú rendőri büntetőbíróságoknak abbeli jogi felfogását, hogy ugyanazon alkalmazott munkába lépése bejelentésének elmulasztása ép ügy, mint munkából való kilépése bejelentésének elmulasztása külön külön kihágás. Nyilvánvaló e felfogás helyessége abból a körülményből, hogy az 1907: XIX. tc. és pedig két külön rendelkezésében, jelesül a 12. és 14. §-okban úgy a munkába való lépés, mint a munkából való kilépés bejelentésének kötelességét külön-külön írja elő, tehát két külön kötelességnek megszegésével állunk szemben. Hogy pedig e két kötelességszegés nem olvad eg)be egy kihágás alkatelemeivé, az kitetszik az 1907 :XIX. te. 187. §-a a) pontjának szövegéből, mely a szóban levő két kötelességszegést kihágásokká minősítve, közöttük nem az «és» kapcsoló, hanem a «vagy» szétválasztó kötőszót alkalmazza, azt léve nyilvánvalóvá, hogy nem a két kötelességszegés együtt, hanem mindegyikük önállóan már teljesen megvalósítja a kihágás tényálladékát. A gyakorlatban is a két szóban levő mulasztás nemcsak együttesen, hanem bármelyikük a másiktól függetlenül is előfordul, amint hogy mindegyikük egyarání leszi lehetetlenné a pénztári tagok helyes nyilvántartását s ezzel a munkásbiztosítási intézmény életbevágó érdekeinek megóvását. Föl kellelt azonban oldanom az ítéleteknek az 1907: XIX. 10*