Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)
108 Közigazgatási Döntvénytár Ausztriában és Magyarországon való gyártására a kellő előkészületeket megtette, e célból 1909. évben az e szakmában elsőrangú Sch. et Co. sch.-i cégnek kizárólagos használati jogot adott és ez a cég szabadalmának a tárgyát sch.-i gyárában tényleg gyakorlatba is vette. Hogy szabadalmát előbb gyakorlatba nem vette, annak oka nagyrészt a konkurrens külföldi cégek által szabadalma ellen intézett megtámadási- pörök voltak, amelyek szabadalma érvényességét beíolyásolták nemcsak Ausztriában, de Magyarországon is. Ezen állítását az ellenirathoz 4. és 5. alatt másolatban csatolt cs. és kir. osztrák szabadalmi hatóságok határozataival igazolja, amelyekből szerinte kiderül, hogy KözépEurópának e szakmában legfigyelemreméltóbb cégei által szabadalma terjedelmének megállapítása iránt beadott kérelmek íelett, — az osztrák szabadalmi hatóságok a kérelmet elutasító határozatokai hoztak. Ez a körülmény maga eléggé mentesíti alperest azon mulasztása következményei alól, hogy szabadalmát gyakorlatba nem vette, mert addig amíg szabadalma megtámadásoknak volt kitéve, nem lehetett tőle azt követelni, hogy a szabadalma' gyakorlalbavételével járó költséges befektetésekkel terhelje magát. Mivel egyébként igazolni tudja azt, hogy a Sch. et Co. sch.-i cég, az ő licenciátusa, M, R megbízottja által M.-n megyében K.-n ezen szabadalomban védett eljárás szerint 1912. év folyamán ívlámpaszenek készítésére ipartelepet rendezett be, amelyen a belföldi szükséglet nagy részét fedezi, abban a meggyőződésben van, hogy mindent megtett a hazai viszonyokhoz és saját viszonyához képest arra, hogy a szabadalmát az országban kellően gyakorlatba vegye, miért is a felperest keresetével elutasítani kéri. A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya, a peres felek érveinek mérlegelése után ügy találta, hogy ez az ügy már a jelen állásában, anélkül, hogy a peres lelek által felajánlott bizonyítás foganatosíttatna, érdemben elbírálható; mert az ügy elbírálására lényeges körülmények a perben kellően tisztázva vannak. Nem vitás az a tény, hogy alperes megtámadott szabadalma, 1900. évi június 30-án engedélyeztetett és a Szabadalmi Közlönyben 1900. évi július 28. kihirdettetett. (Lásd a közlöny 1900. évi 30. számát, 301. lap. 2089. sorszám.) Alperes nem tagadja, sőt beismeri kifejezetten, hogy a szabadalma tárgyát képező találmányt a Magyar szent korona országai területén 1912. évi május 7-én gyakorlatba sem maga nem vette, sem más belföldi vállalkozó által nem gondoskodott annak gyakorlatba vétele iránt. Megállapítható tehát ebből a
