Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. 13 A fölhozott és kétségtelenül figyelmet érdemlő szempontok dacára azonban a bővebb megfontolásnak arra az eredményre kell vezetnie, hogy a íölvelelt kérdés igenlő értelemben oldassék meg. Az 1907. évi XIX. t-c. 50. §-a sorolja (öl ugyanis azokat a segélyeket, amelyeket a pénztár a biztosított tagoknak és a biziosítottal egy háztartásban élő és keresettel nem biró nem biztosított családtagok részére kiszolgáltatni tartozik. Ezeknek a segélyeknek fölsorolása pedig azt mutatja, amit különben a törvény javaslatának miniszteri indokolása is (Min. ind. 60. §-hoz, 147. lap) megerősít, hogy a pénztár töladata elsősorban a házi gyógykezelés és ápolás szolgáltatása, míg kórházi ápolást a pénztár az idézett törvénycikk 58. §-a értelmében csak bizonyos törvényes feltételek esetén és a házi gyógykezelés és ápolás tényezői helyett adhat. Akkor tehát, amikor a pénztár, törvényes jogkörében, akár a tagot, akár a segélyezésre jogosult családtagot kórházba utalja, tulajdonképen a házi ápolással és gyógykezeléssel járó terheket helyettesíti az adott esetben célszerűbbnek tartott kórházi ápolás költségeivel. A kórházi ápolás eme másodlagos segélyezési jellegéből következik, hogy annak, ha a házi ápolással egyenlő gazdasági jelentőségét megóvni kívánjuk, a maga egészében, tehát a kórházba való beszállítása és a kórházból való hazautazás költségeivel együtt kell az igényjogosultat megilletnie. Mar pedig ebből a szempontból nem lehet különbséget tenni az igényjogosult tagok és családtagok között. A házi ápolásra ugyanis, mint amelyet a kórházi ápolás helyettesít, az 1907. évi XIX. t.-c. 58. §-ának első bekezdése értelmében tagoknak és családtagoknak egyképen van igényük. Ezt az elvet a kórházba való beszállítás költségei tekintetében az 58. §. utolsó mondatának szövege is megerősíti, amidőn a tag és családtag megkülönböztetése nélkül általában a betegnek kórházba való ingyen beszállítása felől rendelkezik. Ezzel szemben a kórházból való hazautazás költségeit az 59. §. utolsóelőtti bekezdése csak a tagok részére biztosítja kifejezetten. A jogalap azonosságából következik azonban, hogy az 59. §. utolsóelőtti bekezdése, amely a kórházból kikerültek utazási költségeit szabályozza, csak azzal az értelemmel birhat, mint amelyet az 58. §. a kórházba való beszállítás költségei tekintetében tartalmaz. A tag és az igényjogosult családtag közt tehát, miként az egyik, úgy a másik tekintetben sem lehető különbség. Igaz ugyan, hogy az 59. §. utolsóelőtti bekezdésében megállapított mértékhatárnak, t. i. az egyheti táppénznek kulcsa a családtagnak, mint napibérosztályba nem tartozó igényjogosultnak