Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. 3 Tisza kanyarnak hatósági rendelkezés alá való tartozását kifogásolja, helyt nem ad. Egyúttal a bíróság az iratokat a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez további eljárás végett visszaküldi. Indokok : A m. kir. földmívelésügyi miniszter, kihez az alispán a beadott fellebbezést felterjesztette, az eljárás során felmerült annak a kérdésnek illetékes elbírálása végett, hogy hatósági vagy szabad rendelkezés alatt álló vizet képez-e a 74. számú tiszai átvágás következtében keletkezett holt Tisza kanyar medre, az iratokat az 1896:XXVT. tc. 55. $-a alapján ezen bírósághoz tette át. Panaszló a W. Adolf és Fülöp f.-i lakosok által a kérdéses holt Tisza mederben létesíttetni kért víziművek engedélyezését kifogásolva, azt vitatja, hogy a holtkanyar vizet vagy vízfolyást a Tisza szabályozása folytán nem képez és így az hatósági rendelkezés alatt nem áll, mert ezen holtkanyar a tulajdonosok telekkönyvileg bekebelezett korlátlan tulajdonát képezi s azért, mert nagyobb vízállás esetén a boltkanyarba víz is folyhat, az hatósági rendelkezés alatt nem áll, hiszen belvíz esetében a föld is vízzel lesz borít\ a. A tényállás pontos megállapíthatása végett a közigazgatási bíróság a szükséges adatokat a földmívelésügyi miniszter útján beszerezvén, ezekből, jelesül a sz.-i m. kii', folyammérnöki hivatalnak 1!)I2. évi március hó 8-án 225. sz. alatt kelt jelentéséből kitűnik, hogy a szóban levő és három község határába eső s több tulajdonos birtokába tartozó holtkanyar, a csapadékvizeken kívül az élő Tisza minden oly vízállásánál, mely a 2 75 méter 0 feletti vízállást meghaladja és amely vízállás évenként többször elő szokott fordulni, a Tisza folyó vízállásával egyező magasságáig visszafolyó (regurgitáló) vízzel telik meg. Ez a víz a Tisza vizével lépést tartva emelkedik és apadását követve mindaddig apad, amíg a holtkanyar alsó torkánál levő feliszapodás magasságára, vagyis a + 2 75 méter vízállásra le nem sülyed, a kanyarban megmaradó víz pedig átszivárgás, elpárolgás és a talajba való beszűrődés állal lassan fogy el, úgy hogy a magasabb fenékrészeknek kiszáradása csak a nyári hónapokban következik be, míg a mélyebb szakaszok egyáltalában nem száradnak ki. Ezekből megállapítható tehát, hogy ezen holt Tisza kanyarban időnként még mindig több kevesebb víz jut be, mely rövidebb-hosszabb ideig ott marad, sőt annak mélyebb részeiben állandóan víz van, vagyis, hogy a kanyarnak vízbefogadó mederszerű rendeltetése még meg nem szűnt. Ily körülmények közt azonban, illetve mindaddig, míg a 1*