Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

158 Közigazgatási Döntvénytár. városnak, mini hatóságnak a személyszállításról szóló szabályrendeletét a gépkocsival való személyszállítás tekintetében ki kellelt volna egészíteni s ebben kellett volna az 1884. évi XVII. tc. 17. S-álioz képest a szedhető díjakat is megállapítania. Ettől teljesen eltérő és különálló kérdés az, hogy a város, mint vállalkozó a díjakai, amelyeket szedni kíván, megállapította és a vállalat belső kezeléséről szóló szabályrendelettel intézkedett. Sem ez a szabályrendelet, sem a díjak vagyonfelügyeleti szempontból történt jóváhagyása nem mentesíti tehát a városi attól az 1884. évi XVII. tc. 11. §-a által megszabott kötelezettségétől, hogy az olt kívánt rendészeli természetű szabályrendeletet, tekintettel az 1886. évi XXI. tc. 12. §-ának harmadik bekezdésében foglaltakra is, mielőbb megalkossa. Ettől a törvényes kötelezettségtől függetlenül egyébként szükségessé teszi ezt a város érdeke is, mert amíg a jelenlegi szabályrendelet hatályban marad, a lársaskocsiiparra az iparengedély minden megbízható nagykorú egyénnek és megbízható üzletvezetőt bejelentő jogi személynek kiadandó, már pedig a város vállalata részére kizárólagosságot kívánt biztosítani, sőt abban a tévedésben van, hogy ez a kizárólagosság vállalata részére jogilag biztosítva van. Megjegyezte a miniszter, hogy az ellen nem tenne észrevételt, ha a város közönsége e részben hozandó határozatát, mint a társaskocsiipari szabályrendelet függelékét hozná meg és abban a társasgépkocsi iparengedélyek számának egyben leendő megállapításán kívül belefoglalná mindazokat a rendelkezéseket, melyek a gépkocsival gyakorolt társaskocsiiparra vonatkoznak. Önként értetődik azonban, hogy az ipari szabályrendelet módosítása (függeléke) gyanánt tekintendő ebben a határozatban a város gépkocsivállalatának szervezetére, vezetésére, a végrehajló közegek hatáskörére, fizetésére vonatkozó rendelkezések nem vehetők fel. Arra való tekintettel pedig, hogy a vállalat tényleg üzemben van és a város a felemelt díjtételek nélkül az üzemet esetleg fentartani nem tudná, arra az esetre, ha a város közönsége mindenben a fentiek értelmében jár el, a miniszternek nincs kifogása az ellen, hogy a felemelt díjtételeket az ügy végleges rendezéséig szedhesse.