Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár 1«3. A feleség nevén álló üzletben foglalkozásként tevékenységet kifejtő férj akkor is biztosításra kötelezett, ha nem pénzbeli díjazásban, hanem ellátásban nyeri tevékenységének ellenértékét. (Kereskedelemügyi miniszter 82,029/943. VI. D. sz.) A. vármegye alispánjának. Munkásbiztosítási kihágással vádolt S. H.-né születelt T. K. kereskedő, a—i lakós ügyében alispán úrnak 1913. évi január hó 48. napján 5. kih. szám alatt hozott ítéletét, mellyel a nevezett vádlottat az elsőfokú rendőri büntetőbíróság ítéletének helybenhagyásával, az 4907 : XIX. tc. 42. §-ába ütköző kétrendbeli kihágás vádja alól felmenti, panaszosnak a törvényes határidőben beadott fellebbezése következtében felülbírálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú rendőri büntetőbírósági ítéletet ama részében, mely vádlottal B. L-nek a munkásbiztosító pénztárnál való be nem jelentése által elkövetelt kihágás vádja alól felmenti, helybenhagyom, S. H. be nem jelentését illelő részében ellenben megváltoztatom és vádlottal az 4 907. évi XIX. le. 42. §-ába ütköző kihágásban azért, mert alkalmazottját S. H.-t a sz—i kerületi munkásbizlosíló pénztárnál nem jelentette be, bűnösnek mondom ki s az idézeti le. 487. §-ának a) pontja alapján, behajthatatlanság esetén 3 órai elzárásra átváltoztatandó és az 4901. évi XX. tc. 23. §-ában meghatározott célokra fordítandó egy korona pénzbüntetéssel büntetem. Indokok: Megállapítást nyert egylelől, hogy B. I., bár időnként a vádlott üzlete részére is teljesített munkát, mint önálló iparos túlnyomólag magánmegrendelők megbízásából dolgozott. Ebből nyilvánvaló, hogy B. L-t S. H.-né alkalmazottjának tekinteni nem lehet s ez alapon a vádlottat a B. I. be nem jelentésére alapított vád alól fel kellett menteni. Másfelől viszont megállapít tátott, hogy S. H.-nek főfoglalkozása, a vádlott nevén álló üzletben kiíejtett állandó tevékenysége s bár ezérl pénzben kifejezelt díjazást nem kap, a vádlott háztartásában élvezett ellátásban nevezettnek az üzletben kifejlett tevékenysége ellenértékre talál. Miután ezek alapján S. H.-nek alkalmazotti minősége kétségtelen, vádlottat marasztalnom kellelt annyival is inkább, mert az a körülmény, hogy a vádlott és S. H. közölt házastársi viszony áll fenn, a biztosítási kötelezettség szempontjából közömbös.