Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

188 Közigazgatási Döntvénytár. Ez alapon a I) i kir. országos gyűjtőfogház balesetvizsgáló bizottsága 1913. évi augusztus hó 25-én ad 3521 1913. sz. a. hozott határozatával kimondotta, hogy L. D.-ot 1913. évi augusztus hó 4-től, szabadulásától számított nyolc hétig baleseti segély illeti meg és részére erre az időre napi 1 K tartáspénzt állapított meg és a megokolásban azt is kimondotta, hogy az idézeti rendelet 37. § a alapján ingyen orvosi gyógykezelés és a kötőés gyógyítószerek ingyenes szolgáltatása is megilleti. A határozat alapján a m. kir. rabbiztosítási felügyelő L. D. részére 30 K-át azonnal utalványozott, a többi tartásdíjnak pedig postautalványon hetenkint előre való megküldését elrendelte. L. ü. a határozatot nem fellebbezte meg a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatalhoz, hanem 1913. évi szeptember hó 1-én a b—i kir. járásbíróságnál sommás keresetet adott be a kir. kincstár ellen és ebben azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a bíróság kötelezze a kincstárt annak a kárának megtérítésére, amely őt a balesetből származó munkaképtelensége folytán azáltal érte, hogy szabadulása napjától számítva elesett napi 8 K keresettől. A keresetet 192 K iránt indította, de az első tárgyaláson felemelte azt 120 K-val és kijelentette, hogy alperes ellenében 1000 K-át meghaladó kártérítési igényt nem fog támasztani. A felelősséget felperes a keresetben arra alapította, hogy a baleset a munkáltató azon vétkes gondatlansága folytán állolt elő, hogy a veszélyes üzemgépet körül nem kerítette. A kir. járásbíróság 1913. évi szeptember hó 17-én 1913. Sp. II. 1944/2. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogása folytán a pert megszüntette, mert a kereseti balesetből származó kártérítési igény felett a döntés a 29.300/1913. 1. M. számú rendelet értelmében a rendes bíróságok hatáskörébe nem tartozik. A b—i kir. törvényszék, mint polgári fellebbezési bíróság azonban 1913. évi október hó 31-én 1813. I. E. 284/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbíróság végzését megváltoztatta, alperes pergátló kifogását elvetette és a kir. járásbíróságot szabályszerű eljárásra utasította, mert az 1907: XIX. tc. 8. §-ának utolsó bekezdéséből következik, hogy ennek a törvénynek a rendelkezései a 3. §. 25. pontjában említett üzemekre a 8. §. utolsó bekezdésében említett igazságügyi rendelet életbelépte előtt nem voltak alkalmazhatók. Minthogy már most ez a 29,300/1913. I. M. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszleri rendelet 1913. évi augusztus hó 1-én lépett életbe, az a baleset pedig, amelyből a felperes kereseti követelését származtatja, 1913. évi június hó 25-én történt, az alperes pergátló kifogását el kellett vetni, mert nincs oly korábbi jogszabályunk, amely kivonná a rendes bíróság hatásköréből azon kártérítési igények érvényesítését, amelyei az állami