Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

104 Közigazgatási Döntvénytár. Az adó törlésére irányuló panasznak helyet kellett adni, mert nem vitás, hogy a panaszos szövetkezet az 1898 : XXIII. tc. alapján keletkezett Országos Központi Hitelszövetkezetnek tagja, s így őt a többször idézett tc. 47. §-ának 1. pontjában megállapított adómentesség megilleti. Az a körülmény, hogy a panaszos szövetkezet alapszabályainak 26. §. d) pontja szerint árúcsarnokot tart fen, amelyben a tagok szakipari készítményeit elhelyezi és beraktározza, azokra előlegkölcsönöket ad s azokat kiegészítő iparcikkekkel együtt elárusítja és értékesíti, az adómentesség megtagadására törvényes alapul nem szolgálhat. A mentességet csak az esetre lehetne megtagadni, ha igazolva lenne, hogy a szövetkezet nem tagoktól is fogad el értékesítés végett búlortárgyakat. Az a körülmény, hogy a szövetkezet tagjai között olyan egyének is vannak, akik nem bútorkészítő iparosok, az adómentesség megtagadására törvényes alapot szintén nem szolgáltathat, mert sem az 1898. évi XX1IÍ. tc. 8. §-a, sem az alapszabályok C>. §-a akkor, amidőn a tagság kellékeit felsorolják, ilyenféle megszorítást nem tartalmaznak. 110. Az 1912. évi január hó 1-je és az ez évi új nyugdíjtörvény életbelépte közti időben elhalt egyén özvegyétől a törvény 78. §-a alapján járó temetési járulék nem tagadható meg azon a címen, hogy férje oly alkalmazásban volt, mely a régi nyugdíjtörvény szerint temetési járulékra való igénnyel nem volt egybekötve. (Közigazgatási bíróság 1913. évi 5125. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt ad, a panaszló özvegynek 300 K temetési járulékhoz való igényét megállapítja és az igazságügyminisztert kötelezi, hogy a panaszlót még megillető 75 K temetési járuléktöbbletet utalványozzon ki. Indokok: A panaszló özvegy nyugdíját férjének 38 évet meghaladó szolgálata és évi 900 K beszámítható javadalmazása alapján az igazságügyminiszter 1912. évi 3665. sz. rendeletével évi 300 K-ban állapította meg és egyúttal részére 225 K temetési segélyt engedélyezett. Majd az 1912 : LXV. tc. 80. $-a értelmében az özvegy nyugdíja újból megállapíttatott, es részére évi 480 K