Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. 83 azt az 1894 : XXXIII. tc. 78. §-a és a 80,000/906. B. M. szánuí rendeletben foglalt anyakönyvi utasítás 42. és 49. §-ai megállapítják. Abban tehát, hogy külföldön bekövetkezett haláleset a hazai anyakönyvbe bevezettessék, a hagyatéki bíróságnak szerepe nincsen. Olyan hagyatékoknál azonban, ahol kiskorúak vagy gyámság, gondnokság alatt állók vannak érdekelve, az 1894 : XVI. tc. 2. $-ának 1- pontjában foglalt minőségben, akár tartozik a hagyatékhoz ingatlan, akár nem : a gyámhatóság, mint a kiskorúak (gyámoltak, gondnokoltak) érdekeinek őre van hivatva — esetleg a többi önjogú öröklési igénylőkkel együtt — megtenni azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hagyatéki eljárás megindításához, szükséges külföldi halotti anyakönyvi kivonat beszerzése és esetleg a halálesetnek a hazai anyakönyvbe bevezetése megtörténjék. Ez természetesen neru zárja ki a bírói intézkedés lehetőségét akkor, ha az érdekeltek a bíróságnál kérelmet terjesztenek elő külföldön elhalt magyar állampolgárok halotti bizonyítványainak beszerzése iránt, amikor is a bíróság a kérelem teljesítése érdekében a m. kii*, igazságiig} minisztériumhoz tesz jelentést. Ilyen kérelem tárgyában a m. kir. igazságügynúnisztérium mindig intézkedni szokott, úgyszintén akkor is, ha az érdekelt felek közvetlenül oda fordulnak, bár a halotti anyakönyvi kivonatok beszerzése — az ügy természeténél fogva — az anyakönyvvezetőségek és a m. kir. belügyminisztérium ügykörébe esik, annál is inkább, mert ilyen bizonyítványokra nem szükségképen a hagyatéki eljárás céljaira van szükség, a kérdésnek tehát igazságügyi vonatkozása nem is minden esetben van. A felek kérelmére lett ilyen bírói intézkedések azonban függetlenek a hagyatéki eljárástól s ezeket az intézkedéseket a kir. bíróságok nem mint hagyatéki bíróságok teszik és nem is mint hagyatéki ügyeket, hanem mint polgári vegyes ügyeket kezelik. 8(í. Ha erdei kihdgdsi ügyben hozott ítéletben kárérték meg nem állapíttatik, az indokolásba felveendő, hogy a kárérték megállapítása miért mellőztetett és az mily összeget tett ki. (Belügyminiszter 1912. évi 4796. sz. határozata.) F. Máté ellen erdőből fának ellopása állal elkövetett kihágás miatt és az 1879. évi XXXI. tc. 90. § a alapján folyamatba tett kihágási ügy terhelt fellebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmad6*