Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. 77 indokok: F. S., a m. kir. államvasutak cs—i állomásfőnöke a I—i járás főszolgabirájához beadott panaszában előadta, hogy 1911. évi szeptember 28-án reggel hat órakor bemenvén az irodába, látta, hogy ott K. L. korcsmáros feltett kalappal áll. Felszólította, hogy vegye le a kalapját; az erre azt felelte, hogy nincs az irodában. Minthogy felszólítása eredménytelen maradt, levette K. L. fejéről a kalapot és kezeibe adta. Erre K. L. azt felelte: «Aki ideges, menjen szántani. J> Erre megfogta K. L. karját és kivezette az irodából. Erre K. L. a III. osztályú váróteremben kiabálni kezdett : «Majd befütök én magának, majd megmutatom én. Elhelyeztetem innen ; volt már sok főnök itt, akit megtanítottam.)) Erre ő kiszólt neki az irodából, hogy ne kiabáljon. A személyvonat megérkezvén, kiment a pályaudvarra és ekkor K. L. a kocsi lépcsőjén áilva, ismét kiabálni kezdett, sőt amidőn a vonat indult, azt mondta, hogy «majd beperlem magát)>. Erre felszólította, hogy menjen be a kocsiba, mert leinti a vonatot. Kérte K. L. megbüntetését. A főszolgabíró büntető parancsot adott ki. K. Lipót azonban tárgyalást kért. A főszolgabíró Ítéletével K. Lipótot az 1879. évi XL. tcz 46. §-ába ütköző hatóság elleni kihágás elkövetése miatt 50 K pénzbüntetésre ítélte, mert beismerte, hogy a vasúti állomás hivatalos helyiségében F. Sándor állomásfőnöknek hivatalos eljárása közben azt mondotta: «ha főnök ur idegbeteg, menjen gyógyintézetbe.)) B. vármegye alispánja végzésével a feljelentést, az elsőfokú ítélet feloldása mellett, a Rbsz. 8. § ának első bekezdése alapján további eljárás végett a l-i kir. járásbírósághoz áttette, mert a feljelentés adatai szerint az 1879. évi XL. tcz. 112. §-ába ütköző és a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó kihágás látszik fenforogni. A I—i kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a Btk. 111. §-ába ütköző kihágás miatt vádat emelt. A kir. járásbíróság azonban végzésével az iratokat illetékesség czimén B. vármegye alispánjához áitette, mert a Kbtk. 112. £-ába ütköző közbiztonság esete látszik fenforogni, ennek elbírálása pedig az 1879. évi XXXIV. tcz. 19. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. így jutott az ügy a hatásköri bírósághoz. A hatásköri összeütközést a határozat rendelkező része értelmében kellett eldönteni, mert a vasúti üzletszabályok 22. §-ának első pontja értelmében menet közben a nyitott kocsiközökben tartózkodni tilos ; a terhelt tehát azáltal, hogy a vonat indulása után is a vonat lépcsőjén állva maradt, a vaspályákra vonatkozó, az életbiztonság oltalma végeit kiadott általános rendeletet szegte meg. Ezért az ügyben az eljárás az 1897. évi XXXIV. tcz. 18. § ának IV. és 19. §. 1. pontja értelmében a rendes bíróság hatáskörébe tartozik,' amely szélesebb