Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
36 Közigazgatási Döntvénytár. értéke és igy maga is illeték. Az illetékegyenérlékuek eme jogi természetéből következik, hogy az 1881. évi XXXIV. tczikk 19. §. b) pontjának az illeték függőben tartására vonatkozó határozmánya az illeték helyett később fizetendő illetékegyenértékre is joghatályos. Ellenkező felfogás mellett s a haszonélvezeti jognak tiz évet meghaladó tartama esetében az a visszás jogállapot állana be, hogy a szerzés után kiszabott illeték még nem volna esedékes, az illetékegyenértéket pedig már fizetni kellene, ez pedig nyilván ellenkeznék az illetékegyenértéknek amaz adójogi természetével, hogy ez az elmaradt vagyonátruházási illetéket pótolja. De magukból az illetékegyenértékre vonatkozó törvényes határozmányokból is levonható az a következtetés, hogy mig az illetékegyenértékköteles jogi személy a tulajdonjoggal ingyen megszerzett ingatlanra a haszonélvezeti jogot is meg nem szerzi, addig illetékegyenértéket követelni nem lehet. Nevezetesen: A bélyeg- és jogilleték iránti törvények és szabályok 1868 évben kiadott első összeállításának a 95. tétel D) pontja értelmében az ott megállapított 36/8%-os illetékegyenérték az ingatlannak minden tíz évi «birtoklási időtartamáért)) volt fizetendő. Továbbá ennek a D) pontnak 6. jegyzete szerint a kiszabás alapját az ingatlan tiz évi átlagos jövedelme képezte s az adóalanynak ezt kellett bevallani, már pedig az illetékegyenérték alá eső jogi személy csak ugy vallhatja be a tiz évi átlagos jövedelmet, ha a haszonélvezeti jog is őt illeti. Ezeket az intézkedéseket a későbbi törvények, úgymint az 1881. évi XXVI. és az 1887. évi XLV. tczikkek módosították ugyan, de ezek sem tartalmaznak olyan kifejezett rendelkezést, mely szerint a haszonélvezeti jog szolgalmával ingyen szerzett ingatlanokból már a haszonélvezet megszűnte előtt lehetne követelni az illetékegyenértéket, sőt az 1881. évi XXVI. tcz. 26. §-a is kifejezetten az időközben történő «birtokba lépés» esetére alkot jogszabályt. Különben már e bíróság érvényre juttatta 32. számú döntvényében azt a jogelvet, hogy a puszta tulajdonjog a jogi személy terhére illetékegyenérték kiszabásának tárgya nem lehet. Mely indokokból az itélet rendelkező része értelmében a mások haszonélvezetében levő ingatlan után kiszabott illetékegyenérték törlését el kellett rendelni.
