Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

26 Közigazgatási Döntvénytár. elsőfokú rendőri bünietőbiróság ítéletének megváltoztatásával az 1907. évi XIX. tcz. 187. §-ának a), valamint 190. §-ának e) pontjaiban meghatározott kétrendbeli kihágásban bűnösnek mondja ki s őt a törvény idézett rendelkezése alapján az 1901. évi XX. tcz. 23. §-ában meghatározott czélokra fordítandó 4 + 20 K pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetében 12 órai + 1 napi elzárással bünteti és összesen 23 K tanudij, valamint 20 K 68 f egyéb eljárási költség megfizetésében marasztalja, panaszosnak és vádlottnak törvényes határidőben benyújtott fölebbezése következtében fölülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú rendőri büntetőbírósági ítéletet ezzennel megváltoztatom, vádlottat a vád alól fölmentem és a föntebb jelzett összesen 43 K 68 f-nyi eljárási költséget a Rend. Btő. Elj. 214. §-a értelmében a hatóság kihágási átalánya terhére állapítom meg. így kellett Ítélnem, meri noha vádlott ellenében az eljárás folyamán igazolást nyert, hogy az alkalmazásában álló tutajosokat azok biztosítási kötelezettségének fenforgása daczára a z—i kerületi munkásbiztositási pénztárnál nem jelentette be, bűnössége még sem állapitható meg, mert az 1879. évi XL. tcz. 28. §-ából kitűnően a kihágás csak vagy szándékosan, vagy gondatlanságból követhető el, ez esetben pedig vádlott ellen a jelzett alkatelemek egyike sem állapitható meg. A biztosítási kötelezettség fenforgását azért kellelt megállapítanom, mert a vádlottnak vállalata iparszerü fatermelés s ennek következtében alkalmazottai az 1907. évi XIX. tcz. 1. §-ának 1. pontja alapján betegség esetére, 3. §-ának 21-ik pontja szerint pedig baleset esetére biztosítási kötelezettség alá esnek. Az a körülmény, hogy a tutajusztatásra való vállalkozás az egyes tutajusztatók részéről nem mindig személyesen, hanem az e munkára vállalkozók közül némelyiknek közvetítése utján történt, a vádlott és az egyes tutajozók, köztük T. K. G., között való munkaadó — alkalmazotti viszonyt nem befolyásolja. Nem befolyásolja azért, mert ha tény, — mint ahogy való tény. — hogy a tutajusztatás L. A. számlájára történik, hogy az — esetleg meghatalmazottai által — felfogadott tutajusztató munkások bérét L. A. fizeti s a tutajusztatásból felmerülő kár és haszon őt illeti, akkor L. A. bejelentési kötelezettségén nem változtat az a körülmény, hogy a tutajusztatásra felfogadottak a munkaszolgáltatás elvállalásakor egy vállalkozónak nevezett, valójában azonban egy, az előmunkáshoz hasonló szerepet betöltő alkalmazott társuk vezetése mellett jelentkeznek. Ez a «vállalkozó» maga is L. A.-nak alkalmazottja, s a többi munkásoknak nem ő, hanem L. A. a munkaadója.