Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

34 Közigazgatási Döntvénytár. (Földmivelósügyi miniszter 1912. évi 61,075. sz. határozata.) Sz. vármegye alispánjának. A j—i közbirtokosság számadásának vizsgálatával kapcsolatos költségek ügyében kelt felterjesztését azzal küldöm le, hogy véghatározatát, melylyel a sz—i főszolgabíró véghatározatát megsemmisítvén, a közbirtokossági számadások vizsgálatával felmerült költségek megfizetésére T. Gy. volt közbirtokossági elnököt, mint panasztevőt kötelezte, a marasztalt felebbezésére felülbíráltam s ennek eredményéhez képest azt a belügyminiszter ur meghallgatása után megváltoztatom és a felmerült költségeket az elsőfokon eljárt hatósági közeg terhére törlöm. így kellett határoznom, mert egyrészt a panasztevő nem is kérte kifejezetten a helyszíni kiszállást, másrészt a panasz esetleg helyszíni vizsgálat nélkül is el lett volna bírálható. Az elsőfokú hatóság képviselője tehát az 1894. évi XII. tcz. 8. §-án alapuló diszkreczionális jogánál fogva közérdekből szállott ki a községbe a birtokossági közgyűlésen való elnöklés czéljából s igy az eljárási költségekben sem a közbirtokosság, sem pedig a panaszttevő elnök el nem marasztalható. 20. A városok kötelesek az utczák seprésére és tisztítására alkalmazottaikat betegség és baleset esetére biztosítani. (Kereskedelemügyi miniszter 1911. évi 84,157. sz. határozata.) Munkásbiztositasi kihágással vádolt R. K. polgármester ügyében a város tanácsának Ítéletét, melylyel a nevezett vádlottat az elsőfokú rendőri büntetőbíróság ítéletének helybenhagyásával az 1907. évi XIX. tcz. 12. §-ába ütköző kihágás vádja alól felmenti, panaszosnak a törvényes határidőben beadott felebbezése következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú rendőri büntetőbírósági Ítéletet felmentő részében helybenhagyom, indokolásában azonban, megváltoztatom, mert az ut- vagy utczafentartási munkálatok a törvény 1. §-ának 4. és 3. §-ának 5. és 7. pontjai alá esnek, miből kitünőlee kétségtelen, hogy a város által az ulczák seprésére és tisztítására alkalmazottak ugy betegség, mint baleset esetére biztositandók. Vádlott azonban még sem volt marasztalható, mert kihágás az 1879. évi LV. tcz. 28. §-ából kilünőleg csak vagy szándékosan, vagy gondatlanságból követhető el s mivel jelen ügyben sem a bűnös szándéknak, sem a gondatlanságnak megállapítására kellő bizonyíték nincsen, vádlott ellen a kihágás tényálladéka meg nem állapítható.