Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. 21 törvényhatóságnak egyik szerve, oly esetekben tehát, midőn az árvaszék áll perben, az alispán van feljogosítva a törvényhalóság nevében a tiszti ügyésznek felhatalmazást adni. Midőn azonban valamely gyámhatóság vagy gondnokság alatt álló egyén a perben álló fél és annak a gyám vagy gondnok által való törvényszerű képviseltetése ki van zárva: az árvaszék van feljogosítva a tiszti ügyésznek felhatalmazást adni. (Belügyminiszter 1912. évi 151,497. sz. határozata.) T. vármegye árvaszékének. Felierjesztésében L. A. vármegyei tiszti főügyész előterjesztése kapcsán arra nézve kért az árvaszék tájékoztatást, hogy a gyámpénztárból felvett kölcsönök behajtására irányuló perekben ki illetékes a vármegyei tiszti ügyésznek meghatalmazást adni? A felvetett kérdésre a m. kir. igazságügyminiszter urnák egy konkrét esetben történt meghallgatása után értesítem az árvaszéket, hogy oly esetekben, midőn az árvaszék áll perben, a perbeli jogalanyiság a törvényhatóságot illeti, mert az 1886. évi XXI. tcz. 13. §-a szerint a gyámhatóságot a tör vényhatóság gyakorolván, következik, hogy az árvaszék nem jogalany, hanem a törvényhatóság egyik szerve; a törvényhatóságot pedig az idézett törvényczikk 68. §-a értelmében az alispán képviseli. Félként tehát ily esetben nem az árvaszék, hanem csupán a törvényhatóság léphet fel és a törvényhatóság nevében fellépő tiszti ügyésznek az alispán meghatalmazására van szüksége. Ez a felfogás túlnyomó a bírói gyakorlatban is, mert bár van olyan birói határozat, hogy az árvaszék pénztáraiban kezelt pénzösszegek behajtása iránt indítandó perekre a tiszti ügyésznek a szükséges felhatalmazás megadására az árvaszék van hivatva, mégis mindazokban az ügyekben, ahol az árvaszék alperesként vonatott perbe, a bíróság legtöbb esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az árvaszék nem jogalany és igy nem az, hanem csak a törvényhatóság vonható perbe. Ezért nem tekinthető helytállónak az árvaszék által a 123,000/902. B. M. sz. «Gy. Ü» 69—71. §-ainak rendelkezéseiből az árvaszék perbeli jogalanyiságára vont következtetés, mert a «Gy. Ü.» hivatkozott szakaszai csupán arra adnak jogot az árvaszéknek, hogy a kölcsönösszeg és járulékai befizetésére adandó halasztási engedélyezésen és a törlési engedély kiállításán kívül, a kölcsönök felmondása és behajtása iránt intézkedjék. Az előbb kifejtett állásponttal kapcsolatban azonban szükségesnek vélem hangsúlyozni, miszerint két-