Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

76 Közigazgatási Döntvénytár. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal következő ítéletet hozta: A felebbezést elutasítja s az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az első fokban eljárt munkásbiztositási választott bíróság üzemi balesetet szenvedett s 10 hétig a betegsegélyezési számla terhére, azontúl pedig a baleseti számla terhére gyógykezelés alatt álló G. M. igénylőnek felesége részére annak daczára Ítélte meg a betegségi segélyt, hogy G. M. megbetegedésekor már eltelt volt az a 10 hét, amelynek folyamán G. M-t a betegségi számla terhére gyógykezelték. Megítélte a választott bíróság a betegségi segélyt azért, mert jogi fölfogása szerint a pénztár a balesetet szenvedett tag családtagját nemcsak azon 10 héten keresztül köteles betegségi segélyekben részesíteni, amelyen át a pénztári tag balesetokozta betegségében a betegségi biztosítás terhére nyeri a segélyeket, hanem a pénztári tag balesetokozta megbetegedésének kezdőpontjától számitolt egész alapszabályszerü betegsegélyzési időtartamon keresztül. Ezzel a jogi fölfogással szemben a felebbező pénztár ekként érvel az igény elutasítása mellett: mivel a családtagok segélyezésére vonatkozó jog ccaccessoriuma a tag törzsjogának s mint ilyen csak addig nyujiható, mig a tag igényjoga fönnáll)); mivel másfelől «G. M.-nak balesete következtében betegsegélyezésre csak a balesettől számított 10 héten át volt jogosultsága s mihelyest ez az idő eltelt, a betegsegélyezési számla terhére semmiféle segélyezésben nem volt részesithető»; ennélfogva «ezen időn tul ugy a maga, mint a családtagjának a törvény 50. §-a alapján fönnállóit igényjoga megszűnt s csak az eselben éledt volna föl újra, ha igénylő ujabb betegsegélyezési tagságra tesz szert azáltal, hogy újból munkába lépett»; Ez az érvelés az első tekintetre meggyőzően helyesnek mutatkozik. Behatóbb megfontolás mellett azonban a maga egészében nem, hanem pusztán részben fogadható el. Végeredményeben az elsőfokú Ítéletben érvényre jutott fölfogás bizonyul jogszerűnek és egyedül igazságosnak. Annyiban vitán felül állóan helyes a fölebbező pénztár érvelése, hogy a családtagok segélyezési jogosultsága csak származékos s jelesül magának a pénztári tagnak segélyezési jogától föltételezett. Ellenben nem áll meg a szóbanlévő érvelésnek az a másik része, hogy a pénztári biztosított tagnak betegsegélyezési jogosultsága az őt ért balesettől számított 10 hét elteltével áltaiában s teljességében megszűnik s ennek következtében megszűnik a családtagok betegsegélyezési jogosultsága is.