Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 07 az egyezségnek a megkötésénél már a kisajátítási törvény hatása érvényesül. 4. A kisajátítási törvény határozmányai tanúskodnak arról, hogy a törvényhozás a kisajátításban a bírói eljárást (cultima ratiónak)) tekinteni s czélja az, hogy a kisajátítás egyezség utján létesüljön. Világosan kitűnik ez a törvény 21., 22., 32. §-aiból és különösen a 38. 45. § okból, amely szakaszok, parancsolólag rendelik, hogy a ccbarátságos egyezség)) ugy a kormányhatóságilag elrendelt kisajátítási eljárásban, mint a birói kártalanítási eljárásban előzetesen mindig megkisérlendő. A törvény eme világos czélja mellett nem volna indokolt, ha a közjogi alanyok és a kisajátítás tűrésére kötelezett felek között létrejött egyezségen alapuló vagyonátruházások illetékmentessége attól tétetnék függővé, hogy az egyezség a kisajátítási jog kormányhatósági engedélyezése után vagy anélkül köttetett-e meg, hanem a törvény czélzatának az felel meg, ha a kisajátítási egyezség, az illetékjog szempontjából, a kisajátítási jog engedélyezésének feltételétől eltekintve, egyenlő elbánásban részesül. 5. Az a körülmény, hogy a kisajátítási jog engedélyezése nélkül köttetik kisajátítási egyezség, nem zárja ki annak a megállapítását, hogy a vagyonátruházás oly czélra létesült, amelyre törvény alapján kisajátításnak van helye. Ugyanis a döntés alatt álló esetben állam, törvényhatóság, község, tehát közjogi alanyok ingatlanszerzéséről van szó, amely a dolog természete szerint már előzetesen hatósági tárgyalás anyaga volt s maga a jogügylet csak a törvényben megjelölt közhatósági jóváhagyás mellett lehet joghatályos. A hivatalos tárgyalás, a kisajátítási egyezség s az arra vonatkozó közhatósági jóváhagyás rendszerint elegendők annak felismerésére, hogy az egyezségen alapuló vagyonátruházás a a kisajátítási törvény 1—4. §-aiban esetenként felsorolt valamely közérdekű czélra létesült e. Ha és amennyiben pedig kétely merülne fel, a m. kir. közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. tcz. II. fejezete, különösen a 112. §. 4. pontja módot nyújt arra, hogy ezt a körülményt ez a bíróság az illetékjog szempontjából megállapíthassa. Ezekből az indokokból a döntvény rendelkező része értelmében kellett határozatot hozni. Hitelesittetett 1912 február 17. 5*