Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 61 56. Duzzasztással engedélyezett rétöntözésnek a hatóságilag megállapifott időn kiuül való gyakorlása uizrendőri kihágást képez. (Földmivelésügyi ministernek 1911. évi 763. sz. határozata.) A n—i rétöntöző érdekeltség képviselője ellen P. I. és társa molnárok feljelentésére folyamaiba tett kihágási ügyben a másodfokú alispáni Ítéletet, mellyel terheli az engedélyokiratban meghatározott vizszin be nem tartásával végzett öntözés miatt a vízjogi törvény 52. §-ába ütköző és 184. §-ának 5. pontja szerint minősülő kihágásért 50 K pénzbüntetésre, valamint 69 K 40 f. eljárási költség megfizetésére Ítéltetett, marasztalt felebbezésére felülbíráltam s ennek eredményéhez képest azt — az eljárási költségek összegének 60 K 40 f.-ben való megállapításával — egyébként az alábbi indokoknál fogva helybenhagyom. Mert a lefolytatott eljárás adataiból megállapilható, hogy a duzzasztó zsilip oly napokon is zárva volt, a mikor az engedélyokirat 8. §-ának b) pontja értelmében a zsilip tábláit felhúzva kellett volna tartani; nyilvánvaló tehát, hogy engedélyesek, illetve megbízottjuk a vízjogi törvény 52. §-ában foglaltak ellenére nem gondoskodtak arról, hogy az engedélyokiratban megállapított vizszin betartassék. Ennélfogva s mert az a körülmény, hogy a feljelentés tárgyát képező vízhasználathoz tartozó vízmüvek felülvizsgálva és a duzzasztás megengedett határának megjelölésére szolgáló jegyek elhelyezve a hatóság által mindeddig nem leltek, engedélyeseket az engedélyezett magasság betartása iránt előirt kötelezettségük alól nem mentesítheti, a büntető rendelkezést helybenhagyni kellett. 57. Állitásköteles elmebetegsége elmegyógyitó intézet, vagy valamely kórház tébolydai osztálya által kiállított bizonyítvány alapján megállapítottnak tekintendő. (Honvédelmi miniszter 1911. évi 118,059. számú határozata) H. vármegye közönségének. A felterjesztett iratokat azzal a felhívással küldöm vissza törvényhalóságnak, hogy a budapesti