Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 59 hozott véghatározatát panaszos felebbezése folytán felülbirálat alá vettem és annak eredményéhez képest az ezen ügyben hozott első- és másodfokú véghatározatokat feloldom és az elsőfokú hatóságot az ügynek újbóli tárgyalására és a kifejtendőknek megfelelő uj véghatározat hozatalára utasítom. Ily értelemben kellett határoznom, — tekintettel a 48,000/907. sz. töldmivelésügyi miniszteri rendelet 31., illetve a 2000/98. eln. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet 146. §-ára, — mert a rendelkezésre álló tárgyalási adatok nem világítják meg az ügy mibenállását annyira, hogy ezen ügyben véghatározatol lehetne hozni. Panaszlott gazda ugyanis a tárgyalás alkalmával a panaszos cseléd azonnali elbocsátásának okául azt hozta fel: 1. hogy a panaszos az ő parancsait nem fogadta ; 2. hogy a csikóval rosszul bánt és 3. hogy a csikó lábát megrántotta és ezzel tetemes kárt okozott. Az elsőfokú hatóság csakis a 3. alatt jelzett felmondási ok tekintetében kísérelte meg a bizonyítási eljárást s az 1907. évi XLV. tcz. 45. §-ának c) pontját fenforogni nem látván, panaszos követelését megítélte; viszont a másodfokban eljárt hatóság panaszosnak azon nyilatkozatából, hogy néha a gazda szavát nem fogadta, beigazoltnak vette az idézett törvényszakasz e) pontjának fenforgását. Tekintettel azonban arra, hogy e törvényszakasz értelmében a cseléd csak akkor bocsátható el azonnal a szolgálatból, ha kötelességének teljesítését megtagadja, illetve ha tényeiből és magatartásából ez a czélzat megállapítható, — a cseléd nyilatkozatából pedig ez még nem állapitható meg, — szükségesnek mutatkozik elsősorban, hogy ily irányban a tárgyalás és szükség esetén a bizonyítási eljárás elrendeltessék. Amennyiben pedig az, hogy a gazda ezen törvényszakasz alapján jogosult volt a cselédet elbocsátani, nem nyerne beigazolást, ugy a gazda által érvényesíteni kívánt másik s fentebb 2. alatt jelzett felmondási ok tekintetében ejtendő meg a tárgyalás és e szükséghez képest a bizonyítási eljárás, mert az 1907. évi XLV. tcz. 42. §-ának f) pontja értelmében a gazda jogosult a cselédet egy hónapi felmondással elbocsátani a szolgálatból, ha a cseléd a gondozásra bizott állatott figyelmeztetés daczára rosszul ápolja vagy kínozza. 54. A vizrendöri hatóság intézkedését az érdekelt felek megállapodása nem teszi feleslegessé s ha a hatóság ugy találja, hogy a felek megegyezése a helyzet orvoslására alkalmas, akkor az egyezség értelmében kell rendelkeznie.