Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

35 Közigazgatási Döntvénytár. másrészt megállapítandó volt, hogy panaszos gazda a cselédet az emiitett okból jogtalanul bocsájtotta el a szolgálatból, minek következtében a cselédnek hátralévő bérét és járandóságát megfizetni tartozik. Az elsőfokú véghalározatnak a szolgálati szerződést felbontó rendelkezése helyesbítendő volt, mert a szolgálati szerződést amint a felek kötik, ugy csakis ők bonthatják fel, s a hatóság feladata e részben annak a megállapítása, hogy az a fél, aki a szerződést idő előtt felbontotta, az 1907. évi XLV. tcz. alapján jogosan vagy jogtalanul járt-e el? 36. Az, hogy az alkalmazott főnökét nsoindlerv-nek nevezte és e miatt becsületsértésért el is Ítéltetett: jogos ok a felmondás nélküli elbocsátásra. (A m. kir. Ouria.) Felperes keresetét az A) a. szerződésre alapítja, mely szerint alperes őt három évi időre bőrönd- és táskaáru-mühelyében müveze'őül szerződtette heti 36 K fizetéssel oly feltétel alatt, hogy három év eltelte előtt az alperes nincs jogosítva a szolgálatból elbocsátani. A felperes jogi álláspontja most már az, hogy a három évi időn belül a szolgálati viszony egyoldalúan fel nem bontható és az alperes a hátralékos fizetésének megtérítésére kötelezendő, mert az alperes ellen azonnali elbocsátására okul szolgáló sértést nem követett el. A büoperbeli jogerős ítélettel a felperes azért, mert főnökét, az alperest «svindljr» meggyalázó kifejezéssel ilUtle, a becsületsértés vétségében bűnösnek mondatván ki, pénzbüntetéssel suj tátott. Minthogy tehát bizonyítva van, hogy felperes az alperest becsületében suhosau megsértette s ekként az 1884 : XVII. tcz 94. § a 6. pontjának esete forog fenn, az elsőbiróság helyesen állapitolta meg, hogy az alperes a szerződési időtartam lejárta előtt a fel perest szolgálatából elbocsátani jogosított volt annál inkább, mer! ily körülmények közt a további eg)üttmunkálkodás alapját képező kölcsönös bizalom és tisztelel a peres felek között megszűnt létezni.