Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 73 A m. kir. munkásbiztositó hivatal: A fölebbezésnek helyi ad és az országos pénztár határozatát megsemmisiti. Indokok: A fölebbező czég azt vitatja, hogy üzeme nem balesetbiztosilásra kötelezett és ezen az alapon kéri az országos pénztár határozatának hatályon kivül való helyezését. Az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár által foganatosított helyszíni vizsgálat adatai szerint a czég üzeme egy műhelyből és egy ezzel épitkezésileg összefüggő irodai helyiségből áll. A műhelyben 1 talpvágó, 2 gombozó és 1 kapcsozó gép van, valamennyi kézi üzemű. Az irodában 15 egyén van alkalmazva. Ezenkívül a czég részére dolgozik még körülbelül 70 otthoni munkás is saját lakásán. Ezekből az adatokból megállapítható, hogy a szóban levő üzem az 4 907 : XIX. tcz. 3. §-ának 3. pontjában említett gyárnak nem minősíthető, mert a czég által forgalomba hozott iparczikkek — czipőáruk — nem a czég üzlettelepén állíttatnak elő, amennyiben az üzlettelepen csak a kiszabás és néhány alárendeltebb jelentőségű kiegészítő művelet végeztetik és a termelés zömét otthoni munkások, saját lakásukon végzik. Nem minősíthető a szóban levő üzem olyan az idézett pontban emiitett ipari műhelynek sem, amelyben állandóan, legalább 20 alkalmazott van foglalkoztatva, mert magában a műhelyben üsak 8 munkás dolgozik és a műhelyben foglalkoztatottak létszámába sem a 70 otthon dolgozó munkás, sem pedig a 15 irodai alkalmazott be nem tudható. Az otthon dolgozó munkások tekintetében a hivatal arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy ezek általában sohasem tudhatók be a mühelyi alkalmazottak közé, elsősorban azért, mert a törvény szövegének közönséges nyelvtani értelme szerint is a többször idézett 3. pont szerint a balesetbiztosítási kötelezettség szempontjából nem az összes, hanem csak magában az ipari műhelyben vagy pontosabban az ipari mühelyüzemben foglalkoztatott alkalmazottak veendők figyelembe, ami fogalmilag kizárja az otthon saját lakásukon vagy saját műhelyükben dolgozó munkások és alkalmazottak beszámítását. Ennek a felfogásnak a helyességét támogatja az is, hogy a törvény a biztosítási kötelezettséget kifejezetten állapítja meg, ha ezt az otthoni munkásokra is ki akarja terjeszteni. Minthogy pedig a törvény 2. §-a szerint <ez az otthoni munkásokra vonatkozólag kifejezetten csak a betegség esetére vató biztosítás tekintetében történt meg, a balesetbiztosítási kötelezettség szempontjából az otthoni munkások figyelembe és számításba nem vehetők. Az irodában alkalmazottaknak a műhelyben foglalkoztatottak közé való beszámítása tekintetében a hivatal viszont arra az