Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

88 Közigazgatási Döntvénytár. szerithető nem lévén, birsággal sem volt törvényszerűen terhelhető. A másodfokú véghatározalnak id. S. János meghatalmazottja: Sz. Pál kir. közjegyző mellőzése iránt az elsőfokúval ugyancsak egybehangzó rendelkezése megsemmisítésére ellenben az 1901. évi XX. tcz. 3. §-án alapuló törvényes indokot nem találtam, mert az 1887. évi XX. tcz. értelmében a felek a gyámhatóság előtti eljárásban meghatalmazott által képviseltetik magukat, erre azonban nem kényszeríthetők és igy a meghatalmazott személyére nézve a képviseltetés perrendszerü feltételei fenn nem forogván, ezen törvény ugyan nem szolgálna akadályul, hogy a fél a gyámhatósági tárgyaláson kir. közjegyző által képviseltethesse magát. Mégis tekintettel az 1874. évi XXXV. tcz. 55. §-ának azon rendelkezésére, mely szerint a közjegyző jogosítva van a hatóságokhoz általában, a bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben beadványokat intézni és tekintettel az ezen törvényt közvetlenül megelőző egyidőben alkotott 1874. évi XXXIV. tcz. 38. §-ának azon rendelkezésére, mely szerint az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni: kétségtelenül megállapítható, hogy a közjegyző oly korlátlan képviseleti joggal, mint az ügyvéd, nincs felruházva, hanem a hatóságokhoz csupán beadványokat intézhet. Ez alapon az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg kijelentem, hogy a kir. közjegyző, illetve helyettese magánfeleknek gyámhatóság előtt való képviseletére jogosultsággal nem bir, mert joggal feltételezhető, hogy a törvényhozás a fentebb idézett s egyidőben készült két törvényczikk alkotásakor czéltudatosan járt el, a midőn a kir. közjegyzőt kifejezetten beadványok készítésére korlátolta, ellenben az ügyvédet a felek képviseletére jogosította fel. 51. Az erdőőrök biztosítás szempontjából nem esnek az 1907: XIX. tcz. hatálya alá. (A. m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1910. évi 82,460/VI. D. sz.) Sz. vármegye alispánjának. Munkásbiztositási kihágással vádolt K. P. fakereskedő kolozsvári lakos ügyében alispán urnák 1910. évi április hó 20-ik napján 11,088'909. sz. a. hozott Ítéletét, melylyel a nevezett vádlottat az elsőfokú iparhatóság; Ítéletének hel)benhagyásával az 1907. évi XIX. tcz. 12. § ába ütköző kihágás vádja alól fölmenti, panaszosnak a törvényes határidőben beadott felebbezése következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézeti másodfokú iparható-