Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

52 Közigazgatási Döntvénytár. a szülőnek beleegyezését. Ha a kiskorú házassága: esetén a törvényes atya gátolva van beleegyezését nyilvánítani : akkor a gyámhatóságnak vagy az atyai hatalom felfüggesztésével, vagy annak megszüntetésével kell részére gyámot kinevezni. (A m. kir. belügyminiszter < 4910. évi 117,324. sz. határozata.) N. város közigazgatási bizottságának. A városi árvaszék véghatározata szerint kiskorú L. L anyja : férjétől jogerős bírói Ítélettel elválasztott L. L.-né nagyváradi lakos, azon kérelmével, hogy elülnevezett kiskorú leányának kiskorú H. P.-rel való házasságához «szükséges gyámi beleegyezés megadására felhatalmaztassék», hatáskör hiánya miatt elutasittatott. A közigazgatási bizottság, gyámügyi felebbviteli küldöttsége az árvaszék ezen véghatározatát azzal a kijelentéssel hagyta helyben, hogy a kiskorú menyasszony atyja : L. L. a beleegyezés megadásában távollét állal tartósan gátolt. Ezen másodfokú véghatározatnak az atya gátoltságát megállapító része ellen a tiszti ügyész felebbezéssel élvén, a közigazgatási bizottság azzal terjesztette fel, hogy a házasság időközben megköttetett és igy a felebbezés tárgytalanná lett. Ezen előterjesztésnek helyt adva, megjegyezni kivánom, hogy már az árvaszék véghatározata helytelen alapon nyugszik, amennyiben figyelem kivül hagyta az 1894: XXXI. tcz. 8. § ának rendelkezését és véghatározatát csupán a 9. §. rendelkezésére alapította, de ennek is téves magyarázatot adott. A másodfokú véghatározattal elfogadott ezen és a szülők válóperében hozott jogerős birói Ítélettel nem is érinthetett atyai hatalmánál fogva a törvényes képviselői beleegyezésre jogosított atyának gátoltságát megállapító kijelentésre nézve is téves értelmezés következtében az igazságügyminiszter úrral egyértőleg ki kell jelentenem, hogy az 1894: XXXI. tcz. 8. §-a főszabály szerint a 20 éven aluli kiskorú házasságához, ha törvényes képviselője nem a jogosult szülő, két beleegyezést kivánt meg: a törvényes képviselőnek és a jogosult szülőnek beleegyezését. Kétségtelen az adott esetben, hogy a törvény 9. §-ának második bekezdése értelmében a kiskorú menyasszony anyja volt a beleegyezésre jogosult szülő, de az is kétségtelen, hogy a fenforgó esetben az anya a menyasszonynak nem törvényes képviselője. Az anyakönyvvezető tehát helyesen követelte az anyának mint jogosult szülőnek beleegyezésén kivül a törvényes képviselőnek beleegyezését is s határozatának csupán az az indoka helytelen, mely szerint azzal is megelégedett volna, ha a fél az atyának, mint törvényes képviselőnek a bele-