Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

184 Közigazgatási Döntvénylá r. galom melleit, nem elegendő arra, hogy valamely közül jellegénél és forgalmánál fogva magasabb osztályú közutak közé soroztassék. 187. Utrendőri kihágásoknál a szükséges kiszállások a közút védelme érdekében történnek s ha az eljáró elsőfokú hatóság uti átalánynyal bir. e kiszállásokért semmi dijat sem számithat fel. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1911. évi 7173. sz. határozata) fölterjesztéséie n belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök úrral egyelértőleg a következőkről értesítem: H. Ignácz utrongálasi ügyében a járási főszolgabíró nem a rongálást elkövetelt magánfél. hanem miután az utrendőri kihágások a hivaiali elődöm állal 17,033/893. szám alatt kiadóit körrendelet értelmében hivatalból üldözendők, mini elsőfokú rendészeti hatóság a megrongált közút érdekében szállott ki a heh színére és költségei ezen kiszállás következtében merültek fel. Az adott esetben tehát a közút épségének megóvása érdekében, hivalaiból teljesítendő eljárásról volt szó s igy az eljáró hatóság, mivel törvényszerű uti átalánynyal van ellátva, a 125,000/902. számú béliig)miniszteri rendelettel kiadott vármegyei ügyviieli szabályzat értelmében a fél terhére külön kiszállási költséget vagy napidijat felszámítani nem jogosult. 188. Ha a süteményárusitó a süteményárusitással járó koczkázatot nem viseli, sőt az elárusított süte mény árából kapott százalékos jutalékon kiuül állandó értékű javadalmazásban — ellátásban — is részesül, nem vállalkozónak, hanem üzleti alkalmazottnak tekintendő. CA m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1910. évi 71,749/IV. A. szám.) A vármegye alispánjának. Alispán úr részéről 1910. április bó 27 én 1 877. szám alatt hozóit es az elsőfokú iparhatósági ítélettel fgybehangzó másodfokú iparhatósági ítéletet, mely G. M. h—i lakos, pékipari üzletvezetőt, azért, mert a vezetése