Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

144 Közigazgatási Döntvénytár. ján lépett szerződési viszonyba panaszlottal a mázsálások ellenőrzése és a kenyérsüteményeknek az egyes vevőkhöz való házhoz szállittatása végett. Ezen tényállás szerint tehát panaszos ügye sem az 1876 : XIII. tcz., sem az 1907: XIX. tcz., sem az 1884: XVII. tcz. szerint felül nem bírálható, ennélfogya a rendes polgári bírósághoz kellett utalni. F. E. ezután keresetét a magyaróvári kir. járásbírósághoz adta be. A kir. járásbíróság végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert a munkaadó és segéd közötti viszony jellegét nem változtaija meg az a körülmény, hogy a segéd a törvény ellenére munkaköryvvel ellátva nem volt és mert nem volt elfogadható a felperesnek az az álláspontja, hogy mivel az elsőfoku iparhatóság a fenforgó ügyben már határozott, a kereseti igénynek a rendes bíróság előtti ér~ vényesithetésére a S. E. 27. §-ának 1. pontjában előirt feltétel bekövetkezett, mert az 1884 : XVII. tcz. 176. §-ában felsorolt esetekben a rendes birói per igénybevételét az iparhatóság, illetőleg a békéltető bizottság olyan határozatának kell megelőznie* mely a vitás kérdés érdemét eldönti. A hatásköri bíróság előrebocsátja, hogy az iparos és alkalmazottja közötti szolgálati viszony jogi minősítésére a munkakönyv hiánya befolyással nincs; mert az ipartörvény 99. §-a szerint az iparossegédnek munkakönyvvel kell ellátva lennie, ennek elmulasztásához azonban a szolgálati szerződést érintő hatály nem köttetett. Megállapítja továbbá a fent előadottak alapján, hogy A. Gy. panaszlott az elsőfoku iparhatóság előtt maga azt adta elő, hogy malmában a mázsálás teljesítésére és magyaróvári sütőüzletében a sütemény széthordására alkalmazta 100 K havi bérrel F. E.panaszost. Panaszlottnak ebből az előadásából kiderül, hogy panaszost a malom- és sütőipar üzletének rendes folytatásává! járó teendők ellátására fogadta fel és alkalmazta s ezzel ő maga is megerősíti panaszosnak azt a panaszbeli állítását, hogy utóbbi nála iparossegédként volt alkalmazva. Panaszosnak a panaszlottal szemben fennállolt ebből a jogviszonyából származtatott követelése felett, az 1884: XVII. tcz. 176. §-a szerint elsősorban az elsőfoku iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága, tehát a közigazgatási hatóság van hivatva érdemileg dönteni és csak a& érdemi döntéssel meg nem elégedő fél viheti az ügyet a rendes bíróság elé. Minthogy azonban az elsőfoku iparhatóság érdemi döntés nélkül csupán hatásköre vélt hiányából utasította el a panaszost ~