Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 133 Igaz ugyan, hogy az imént hivalolt 1890:1. tcz. 23. §-ában :azok között az állami adók között, amelyek után a törvényhatósági útadó jár, a tőkekamat és a járadékadó minden megszorítás nélkül szintén ki van jelölve és az is igaz, hogy ennek a törvénynek 162. §-a szerint: ((hatályukat vesztik a hazai törvényeknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek, továbbá a szokásjognak mindazon megállapításai, melyek a jelen törvény határozataitól eltérnek». Minthogy azonban a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék megadóztatásáról szóló 1883: VII. tcz. különleges (speciális), annak a jelzett mentességre vonatkozó intézkedése pedig kivételes jellegű: nyilvánvaló, hogy az 1890:1. tcz. mint utóbb hozott törvénynek általános intézkedése a különleges törvényben biztosított mentesítést meg nem szüntette, és hogy azt csakis a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék megadóztatásáról szóló vagy ama •mentesítésről kifejezetten és tudatosan intézkedő ujabb törvény másíthatja, vagy szüntetheti meg. Ezek szerint az 1890:1. tcz. 23. §-ában az útadó kulcsául kijelölt tőkekamat és járadékadó fogalma alá az 1883: VII. tcz. alapján a pénzintézeti tőkék után fizetendő tőkekamat és járadékadó nem vonható, az addig érvényben volt jogszabályok hatályon kivül történt helyezése pedig csakis a közutakról és vámokról, illetve az addig érvényben volt közmunkáról szóló jogszabályokra vonatkozhatik. A fentebbiekben körvonalozoü felfogást fogadta el a kir. kereskedelemügyi miniszter is a kir. pénzügyminiszterrel egyetértően kiadott vonatkozó intézkedéseiben és utasításaiban és az azok nyomán keletkezett közigazgatási gyakorlat is, kevés kivétellel. Ily kivételes eset alkalmából döntött e kérdés felett a kir. közigazgatási bíróság a 4)32/1897. számú ítéletével, melylyel a közigazgatási bizottság határozatával szemben a pénzintézeti tőkék utadómentességét megállapította. Ezzel ellentétesen, egy ujabb eset alkalmából, a kir. közigazgatási bíróság 7154 1908. számú ítéletében kimondotta, hogy a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék az 1890:1. tcz. 23. § ánál fogva uladó alá esnek. Az ekként ellentétes határozatokkal szemben, a jelen eset alkalmából, e bíróság e kérdést ujabb megfontolás alá vette és a íennebb részletezett indokoknál fogva, az e kérdés felett első ízben 632/1897. szám alatt hozott ítéletében elfoglalt álláspontját találta érvényre emelendőnek, vagyis 3i pénzintézeteknél elhelyezett tőkék utadómentességét megállapította. A régibb és általánosabban elfogadott jogi álláspont érvényre emelése mellőzhetővé tette e kérdésnek az 1896: XXVI. tcz. 21. §-a alapján döntvény utján való megoldását.