Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
Közigazgatási Döntvénytár. 123 ben az alapul vett elsőfokú véghatározat vonatkozó rendelkezésével együtt, az 1901 : XX. tcz. 3. §-a alapján megsemmisítem, mert az 1877 : XX. tcz. rendelkezései értelmében a gyámhatóságoknak csupán a felekkel szemben van bírságolási joguk. Minthogy pedig az adott esetben a birsággal sújtott és ennek terhével idézett S. J. a t. és t. gyám által kért házjavitásra gyámhatósági uton nem kötelezhető, ennélfogva a gyámhatóság előtt tárgyaláson való megjelenésre kényszeríthető nem lévén, bírsággal sem volt törvényszerűen terhelhető. A másodfokú véghatározatnak id. S. J. meghatalmazottja: Sz. P. kir. közjegyző mellőzése iránt az elsőfokúval ugyancsak egybehangzó rendelkezése megsemmisítésére ellenben az 1901 : XX. tcz. 3. §-án alapuló törvényes indokot nem találtam, mert az 1877 : XX. tcz. értelmében a felek a gyámhatóság előtti eljárásban meghatalmazott által képviseltethetik magukat, erre azonban nem kényszeríthetők és igy a meghatalmazott személyére nézve a képviselletés perrendszerü feltételei fenn nem forogván, ezen törvény ugyan nem szolgálna akadályul, hogy a fél a gyámhatósági tárgyaláson kir. közjegyző által képviseltethesse magát — mégis tekintettel az 1874 : XXXV. tcz. 55. § ának azon rendelkezésére, mely szerint a közjegyző jogosítva van a hatóságokhoz általában, a bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben beadványokat intézni és tekintettel az ezen törvényt közvetlenül megelőző, egyidőben alkotott 1874 : XXXIV. tcz. 38. § ának azon rendelkezésére, mely szerint az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt teleket képviselni: kétségtelenül megállapítható, hogy a közjegyző oly korlátlan képviseleti joggal, mint az ügyvéd, nincs felruházva, hanem a hatóságokhoz csupán beadványokat intézhet. Ez alapon az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg kijelentem, hogy a kir. közjegyző, illetőleg helyettese magánfeleknek gyámhatóság előtt való képviseletére jogosultsággal nem bír, mert joggal feltételezhető, hogy a törvényhozás a fentebb idézett s egy időben készült két törvényczikk alkotásakor czéltudatosan járt el, amidőn a kir. közjegyzőt kifejezetten beadványok készítésére korlátolta, ellenben az ügyvédet a felek képviseletére jogosította fel. 121. A katonai lőgyakorlatok alkalmával a vadállomány elszéledése által keletkezett haszonveszteség megtéríttetik. (A m. kir. honvédelmi miniszter 1910. évi 78,492. számú határozata.) E vármegye alispánjának. Az 1909. évben tartolt