Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. dll a felesketett erdőőrök szolgálatukban közbiztonsági közegeknek tekintendők, ennek folytán az ilyenek bérére vonatkozó keresetek a 43,479/892. és 10,903/902. I. M. sz. a rendelettel közölt minisztertanácsi határozatok értelmében a bíróságok elé tartoznak. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak 30,696/880. sz. általános rendelete érielmében az erdőőri eskü letételéről jegyzőkönyv veendő fel, az 4 879. évi XXXI. tcz. 39. §-ában emiitett rovatos bizonyítványt ezen jegyzőkönyv alapján kell kiállítani és az erdőőrnek átadni ; az ekként kiállított és átadott eskübizonyitványok mindaddig érvényesek, amig a tulajdonos erdőőr a bizonyítványban megnevezett erdőbirtokosnál az abban megjelölt állomáson és rangban megmarad. Ezekből következik, hogy a «közbiztonsági közeg» minőség nem az emiitett rovalos bizonyítvány kiállításától, áladásálól és a milvántartásba való bevezetéstől, hanem az 1879. évi XXXI. tcz. 38. §-ában irt eskü szabályszerű letételétől függ. A régeni felső járás íőszoigabirájának 4764/909. sz. átirata azt tartalmazza, hogy felperes részére bizonyítvány és jelvény kiadva nem lett és erdőőri esküt nem tett. Felperes ezzel a hatóságtól származó kijelentéssel szemben nem zárható el attól, hogy az erdőőri eskü szabályszerű letételének megtörténtét arra alkalmas médon és nevezetesen az eskületételi jegyzőkönyv beszerzésével és amennyiben bizonyítani képes, hogy az elveszett, más alkalmas módon bizonyítsa. Minthogy pedig az elsőfokú bíróság ebben az irányban az ügy állását az 1893. évi XVIII. tcz. 35. és következő §-ban előirt kötelessége ellenére fel nem derítette, a kir. törvényszék a sérelmezett végzést az 1893. évi XVIII. tcz. 214. és az 1881. évi LIX. tcz. 58. §-a erielmében feloldotta. A szászrégeni kir. járásbíróság tárgyalást tartott és 1910. évi 644. sz. a. a pert ismét meg szüntette ugyanazon megokolással, kibővítve azzal, hogy az 1909. évi 644. sz. perben a tanuként kihallgatott felperes is azt vallotta, hogy tőle az erdőőri esküt a főszolgabíró nem vette ki. A marosvásárhelyi kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1910. évi 62. sz. végzésével az elsőfokú biróság végzését helybenhagyta, mert az elsőfokú biróság ténymegállapítása és ebből levezetett jogi indokolása helyes és mert a felperes keresete nem kártérítésre, hanem erdőőri szolgálati bérének a megfizetésére irányul és igy erre nézve az 1907. évi XIV. tcz. 63. §-a alkalmazást nem nyerhet. Az iratok szerint Sz. D. m—i lakos mint erdőszolga, vagy erdőőr 1907. évi deczember hó 15 tői 1908. évi szeptember 30-áig állott a maroshévizi volt úrbéres birtokosságnál alkalmazásban és ezen alkalmazásából eredő hátralékos bérkövetelése iránt indított szolgálatadója ellen keresetet. A nevezettnek ezen szolgálata azonban, tekintet nélkül arra,