Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. n rozatával az 1907 : XIX. tcz. 69. §-ára való hivatkozás mellett igényével elutasította. E határozatot az igénylő azon az alapon, hogy elhall férjét üzemi baleset érte, megfölebbezte. Az elsöbiróság saját orvosszakértőjének ugyancsak a bonczjegyzőkönyvre alapított véleményét, mely szerint B. J. halála természetes uton szivhüdés következtében állt be, magáévá tette és ugy találta, hogy B. J. esetében üzemi balesetre következtetni nem lehet, mert a véletlen megcsuszás és leesés, ha szervezete egészséges lett volna, halálát nem okozhatta volna. A leesés, még ha nem előbb, hanem e közben érte volna is a szivhüdés, ennek a bekövetkezésre már megérett folyamatát legfölebb csak megindította vagy siettette, de nem okozta. Hogy azonban a leesés az előzőleg immár beállott hüdésnek volt következménye, azt az elsöbiróság megállapíthatónak találta abból, hogy a hullán külsérelmi nyomok és zúzódások nem találtattak, továbbá abból, mert nem is tételezhető fel, hogy a malom alkotórészei közti mászásban évek óta gyakorlott, józan életű B. J. előzetes hirtelen rosszullét nélkül megcsúszott és leesett volna. Jóllehet, az állami munkásbiztositó hivatalból fölülvélemény adására fölhívott állami munkásbiztositási orvosi tanács is osztja azt a nézetet, az állami munkásbiztositási hivatalnak ez ügyben ítélkező bírói tanácsa az összes körülmények egybevetéséből csak annyit talált elfogadhatóan bizonyítottnak, hogy B. J. halálának közvetlen oka a szivhüdés és hogy a megcsuszás magában, sőt a leeséssel együttvéve is, amennyiben t. i. a leesés a megcsuszásnak lett volna közvetlen következménye, a halált előidéző vagy azt siettető okként nem szerepelhetett. Ámde nem tehette magáévá a hivatal birói tanácsa a megcsuszás és leesés mikénti bekövetkezéséről vallott orvosi fölfogást, mert az elsöbiróság állal megtartott helyszíni szemle jegyzőkönyvében emiitett ((tatán) nevü gép bádoggal bevont kifelé lejtős védődeszkája, melyre B. J. föllépett, egyáltalában nem tekinthető olyan biztos talapzatnak, melyen teljes eszmélete állapotában és minden begyakorlott ügyessége melletl is csupán a puszta véletlen következtében könnyen meg nem csúszhatott volna. Erre tekintettel, mellőzve a leesés okának, mint ez esetben lényegtelen mellékkörülménynek kutatását, a birói tanács nem jutott arra az eredményre, hogy B. J. megcsúszása szívszélhűdés okozta eszméletlen állapotában következhetett már csak be, hanem ellenkezőleg, valószínűbbnek találta, hogy B. J. a «tatár» védődeszkáján csúszott meg és az ijedség, mely őt ekkor Jiirtelen meglepte, szivszélhüdést váltott nála ki. A birói tanács ugyanis megfontolása tárgyává tette azt 3