Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

70 Közigazgatási Döntvénytár. kozott törvényszakasznak ide vonatkozó indokolása is, amely szerint (Lásd: Országgyűlési irományok VI. kötet 1882:208. lap.) az adóbehajtási illetékek csak akkor szedhetők, ha a behajtási lépés tényleg foganatosittatik s amely szerint a község kiadásának felmerülésére például a végrehajtónak a behajtási lépés foganatosításának helyére való kiutazása hozatik fel; lekintve, hogy oly városokban, amelyekben a végrehajtó helyben van, ily költségeknek a tartozásban levő terhére való tényleges felmerülése csak akkor jöhet elő, ha a behajtási lépésnek az illető adózó ellen és az illető adótartozás behajtása czéljából való foganatosítása már megkezdetett; valamint tekintve, hogy az, hogy panaszos kérdéses illetéktartozásainak behajtására az elrendeli zálogolás foganatosítására P. városában panaszos ellen tényleg megkezdetett volna és hogy a befizetés a zálogolásnak a panaszos ellen való e megkezdése után eszközöltetett volna: nem is állíttatik s szemben a városi adóhivatalnak fentebb hivatkozott jelentésében foglalt azzal a megállapítással, hogy erre a fennállott illetékhátralékra panaszos ellen a végrehajtás «egyáltalán» foganatosítva nem volt s szemben panaszosnak is erre vonatkozó ama határozott állításával, hogy ellene semmi behajtási lépés törvényszerűen nem alkalmaztatott, ez annál kevésbbé bizonyittatik : a panaszolt határozatnak indító okai annak fentartására elfogadható alapot nem nyújthatván, a jelen Ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest kellett határozni. 53. A kereskedő, vagy iparos III. osztályú kereseti adójának kivetésénél, ha az adóalap az 1875: XXIX. tcz. 19. §-ának 5. pontja szerint a lakás és üzlethelyiség bére vagy bérértéke alapján számíttatik ki, az üzleti alkalmazottak lakásául szolgáló helyiség bére vagy bérértéke számításon kívül hagyandó. (Közigazgatási biróság 1909 szept. 24. 16,857/908. P. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyt nem ad. Indokok : A segédszemélyzet lakásáért az üzlettulajdonos által fizetett összeg az 1875: XXIX. tcz. 19. és 20. §-a alapján a nyereményszámitásnál tekintetbe nem vehető, a kincstári előadónak nyereményszámitása tehát, amelynél a segédek lakására eső összeget az adózó lakbéréhez hozzáütötte, a törvénynek nem felel