Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. -28 évi június hó 23-tól 1908. évi július hó 27-ig ismét dr. Sz. L. pénztári orvos gyógykezelte. A betegségi segély törvényes tiz heti időtartama 1908 január 25-ik napján lejárt. A b—i kerületi munkásbiztositó-pénztár igazgatósága 1908 október 6-ik napján 45,499/908. sz. a. hozott határozatával a sérült részére 1908 január 26-tól 1908 május 5-ig és 1908 július 24-től, helyesen 1908 június 24-től 1908 július 27-ig 100% munkaképességcsökkenés alapján keresetének 60%-á(, 1908 július 28-tól 1908 október 19-ig, mint a megejtendő orvosi vizsgálat napjáig, 70% munkaképességcsökkenés alapján keresetének 42%-át állapította meg időleges járadék czimén és pedig annak megjelölésével, hogy a sérültet 1908 május 6-tól 1908 június 23-ig a p—i munkáskórházban kezelték, erre az időre tehát neki járadékot nem állapított meg. E határozat ellen Cs. I. sérült felebbezett és kérte a pénztár igazgatósága határozatának megváltoztatását és a pénztárnak kötelezését arra, hogy 1908 május 6-tól 1908 június 23-ig terjedő időre 100% munkacsökkenés alapján, 1908 július 28-tól 1908 október 19-ig terjedő időre pedig a megállapított 70% helyett szintén 100% munkaképességcsökkenés alapján fizessen járadékot. A b—i munkásbiztositási választott bíróság a felebbezést visszautasította abból az okból, mert szerinte ebben az ügyben ezidőszerint választott bírósági eljárásnak nincs helye. Egyúttal elrendelte, hogy az iratok, a végzés jogerőre emelkedése után, az igénylő állandó járadékigénye fölött való határozat hozatala czéljából az Országos munkásbetegsegélyző- és balesetbiztositópénztár igazgatóságához áttétessenek. A választott bíróság határozata abból indul ki, hogy a kerületi pénztár kártalanítási eljárása szabálytalan volt; szerinte ugyanis a b—i kerületi munkásbiztositó pénztár eljárása ellenkezik az 1907: XIX. tcz. 88. §-ával. E szakasz értelmében az állandó járadékigényjogosultság fölött az Országos pénztár igazgatósága tartozik határozni és pedig haladéktalanul, rendszerint oly időben, hogy a betegsegélyezési táppénz beszüntetésekor a járadék első részlete már fölvehető legyen. Ezzel a szabálylyal ellenkezik a kerületi pénztárnak a jelen ügyben követeti az az eljárása, mely szerint a baleset után csaknem egy év elteltével, midőn a sérült gyógykezelése is már befejezést nyert és midőn a pénztári orvos a munkaképességcsökkenés fokát már határozott százalékban meghatározni tudta, az igényjogosult fél nyilván állandó járadékigényének érdemi megállapításába bocsátkozott, noha a sérülés súlyosságára tekintettel, muló munkaképesség-