Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. K. K.-né ezután sommás keresetet indított K. A. ellen 1000 K kártérítési összeg megfizetése iránt. A s—i járásbíróság 1909. évi január hó 9-én 1908. Sp. I. 125,216. sz. alatt hozott végzésével a hivatalból is figyelembe veendő pergátló kifogásnak helyt adott és a pert megszüntette, mert az 1884 : XVII. tcz. 176. és 141. §-a értelmében a kereseti követelés előzetes iparhatósági eldöntés tárgyát még nem képezte; továbbá, mert az 1876 : XIII. tcz. 3. §-ának b) pontja szerint nem tekinthetők cselédnek azok, akik nem háztartási vagy gazdasági szolgálatra, bár személyesen is bizonyos időre kötelezvék; végül, mert a szállodai üzlet nem háztartása a szállodásnak és nem is a cselédtörvényben említett gazdaság, hanem csak iparhatósági engedély mellett folytathaló üzlet, kétségtelen, hogy az ezen iparüzlet folytatásával járó teendőkre alkalmazott szobaasszony cselédnek nem tekinthető. Á s—i kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság 1909. évi február hó 6-án 1909. E. 8. szám alatt hozott végzésével a kir. járásbíróság végzésének azt a részét, mely szerint a pereátló kifogásnak helyt adott és a pert megszüntette, indokai alapján helybenhagyta. K. K.-né ezután panaszával a s—i ipartestület békéltetőbizottságához fordult, ez azonban, tekintettel arra, hogy panaszlott nem képesítéshez kötött ipart gyakorol, a panaszt S. sz. kir. város rendőrkapitánya, mint elsőfokú iparhatósághoz tette át. A rendőrkapitány 1909. évi márczius hó 17-én 2839. sz. alatt hozott határozatával a panaszt hatáskör hiányából elutasította, mert ez ügyben már ugyancsak elutasító határozatot hozott és mert a szállodai szobaasszony nem minősíthető ipari alkalmazottnak. Panaszos felebbezését a rendőrkapitány az 1884 : XVII. tcz. 176. §-a alapján elutasította, mert ezen ügyekben felebbezésnek nincs helye, egyidejűleg azonban az ügyet a hatásköri bírósághoz felterjesztette. II. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 56,314/1909.1. A. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás az ((iparhatóság)) hatáskörébe; a m. kir. igazságügyminiszter pedig 1909. I. 1705. sz. alatt kelt nyilatkozatában azt a véleményt, hogy az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. A fent kifejteltek szerint az 1907 : XLI. tcz. 7. §-ának 1. pontja értelmében hatásköri összeütközés felmerült, mert ugy a rendes bíróság, mint az eljárt közigazgatási hatóságok jogerősen kimondották, hogy az eljárás hatáskörükhöz nem tartozik. K. K.-né igényét arra alapítja, hogy K. A. őt vendégfogadó-