Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 17. §-a értelmében hivatalból visszautasította, mert az 1879: XL. tcz. 5. §-a alapján a m. kir. belügyminiszter által 1893. évi 21,995. sz. a. jóváhagyott torontálvármegyei építési rendtartás 51. § a értelmében a kerítések emelése és fenntartása iránti panaszok a közigazgatási hatóságok °lé tartoznak, és mert az 1869 : IV. tcz. 1. §-a értelmében sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak. A nagybecskereki kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság 1909. évi 1909. sz. a. hozott végzésével a járásbíróság végzését megváltoztatta és az eljárásra a kir. járásbíróság hatáskörét megállapította, azzal az indokolással, hogy a hivatkozott épitési szabályrendelet csakis a kerítések emelésének, illetve fentartásának elmulasztása által elkövetett kihágások elbírálását utalja a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ebben az esetben azonban kihágási eljárás folyamatban nem volt; a közigazgatási hatóság azt, hogy a kerítés közrendészeti szempontból szükséges, meg nem állapította határozatát csak a felek megoszlott tulajdonával, és igy a két fél magánérdekében indokolta. Az, hogy valamely beltelek elválasztó határvonalon a kerítést melyik fél tartozik felállítani, tisztán magánjogi kérdés, melynek eldöntése a biróság hatáskörébe tartozik. A főszolgabíró ez okból határozatának végrehajtását felfüggesztette. Az ügyet a rendes biróság hatáskörébe kellett utalni, mert a kir. törvénvszéknek a fentebb idézett, helyesen kifejteit indokai szerint a főszolgabíró a kerítésnek közrendészeti szempontból való szükséges voltát nem állapította meg, és ha a tulajdonosok egyike szomszédját a telkeik elhatárolására szolgáló kerítés felállítására kéri kötelezni, a szomszédjogból merített magánjogi igényt érvényesít, s nem lévén törvény, mely ilyen igény elbírálását a közigazgatási hatóság elé utalná, érvényesül az az általános szabály, mely szerint a magánjogi igények elbírálása a rendes biróság elé tartozik. 10. Az 1893 : IV. tcz. szerint járó illetmények csak a tényleges szolgálatban lévő állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat illetvén meg: az ideiglenesen nyugalmazott ilyen állami alkalmazott által a jelzett illetmények iránt érvényesíteni kivánt igény elbírálásának előzménye, hogy az ideiglenes nyugalombahelyezés indokának megszűnte s ezen az ala-