Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 9 hozott határozatával hatáskörét nem állapította meg, mert panaszos gyógyfürdőtelepen állott alkalmazásban, a gyógyfürdők pedig nem esnek az ipartörvény rendelkezései alá. Sz. A, ez okból ismét a kir. járásbíróságnál indított keresetet, a járásbíróság azonban érdemleges tárgyalás után az eljárást felfüggesztette és hatásköri felterjesztést tett. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1909. I. 1340. sz. a. kelt és a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 56,317/VI. a. 1909. szám alatt kelt nyilatkozataikban azt a véleményt terjesztették elő, hogy ebben az ügybeu az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság a felmerült vitás kérdés eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak mondotta ki a következő okokból: A kérdés eldöntésénél az vizsgálandó, vájjon a szóbanlevő gyógyfürdőtelepre nézve az 1884. évi XVII. tcz. (ipartörvény) rendelkezései kiterjednek-e vagy sem. Igaz, hogy a gyógyfürdőkről, mint egészségügyi intézményről, az 1876. évi XIV. tcz. 100. és következő szakaszai különleges rendelkezéseket állapítanak meg. Ez a körülmény azonban a gyógyfürdőknek az ipartörvény határozmányai alá való tartozását ki nem zárja. Mert eltekintve attól, hogy az 1876. évi XIV. tcz. 14. fejezetének 100. és következő § ainak rendelkezései a jelenleg vitás kérdést érintőleg kivételes intézkedést nem is tartalmaznak, a későbben keletkezett ipartörvény 25. §-a, midőn megjelöli azon iparágakat, melyeknek gyakorlásához iparhatósági telepengedély szükséges, ezek közt emiili a fürdőket is. Viszont ez utóbbi törvény 183. §-a felsorolja azon foglalkozási ágakat és vállalatokat, melyek e törvény rendelkezései alá* nem esnek, ezek közt azonban a gyógyfürdőket nem nevezi meg. Ezeknek egybevetéséből következik, hogy a gyógyfürdőre mint vállalatra, a gyógyfürdői jelleg daczára is az 1884. évi XVII. tcz. határozmányai szintén irányadók és így a törvény 141. §-ának azon rendelkezése is, mely a munkaadó és az alkalmazott közt, a törvény 176. §-a szerint az alkalmazás alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljes tésére, vagy annak megszűnéséből eredő kártérítési követelésekre vonatkozólag felmerült vitás kérdések eldöntését elsősorban az elsőfokú iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága elé utalja. Minthogy végül a panaszos pénztárosnő kétségtelenül azon alkalmazottak közé tartozik, kiknek a munkaadójukkal szemben az alkalmazásból felmerülő vitás kérdésekre az 1884. évi XVII. tcz. 176. §-a nyer alkalmazást, mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a