Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

186 Közigazgatási Döntvénytár. P. vármegye alispánja a szóbanlevő ügyet felülbirálat végett nagyméltóságod elé terjesztvén, nagyméltóságod az idézett jelentést és az azzal föllerjesztett tárgyiralokat 88,613/909. sz. átiratával illetékes intézkedés, esetleg véleményem nyilvánítása végett nekem megküldte. Ennek folytán véleményemet a következőkben van szerencsém közölni: Az 1890:1. tcz. 50. §-a értelmében a községi képviselőtestületnek a közmunkatartozás váltság-árát megállapító határozata ellen az alispánhoz, harmadfokon pedig a közigazgatási bizottsághoz lévén felebbezésnek helye, mely utóbbinak határozata ellen viszont az 1896: XXVI. tcz. 65. §-a értelmében a közigazgatási bíróságnál kereshető jogorvoslat az ilyen irányú határozatnak felülbírálásába sem a törvényhatósági bizottsági közgyűlés, sem az érdekelt miniszter még a községek felett gyakorolt vagyonfelügyelet szempontjából sem bocsálkozhatik. Ami a határozatnak a közerőre, illetőleg ennek megváltásán vonatkozó részét illeti, ereszben nézetem a következő: A közerőnek költségvetésileg való iráryzalát törvényeink nem ismerik, csupán annak nyilvántartása iránt és szükség esetén való igénybevétele iránt, vannak törvényes intézkedéseink. Ezek : 1. az 1886: XXII. tcz. 136. §-a, mely a közerőnek kötelező s ingyenes szolgáltatását s emellett a nyilvántartás mikéntjét, azaz azt is megállapítja, hogy a közerő a közmunka módjára tartandó nyilván. 2. Az 1890:1. tcz. 123. § a, mely utalással a fentebbi törvényre a közutakon előfordulható hófúvás, hegyomlás és árvizek eseteiben előfordulható veszélyek és közlekedési akadályok elhárítására az érdekelve levő községek ingyen szolgáltatandó közerejét rendeli igénybe venni és pedig anélkül, hogy ezen igénybevétel az illető községi közmunka kötelezettségébe betudható volna. A nyilvántartás és az igénybevétel módozatainak, az állami közutakat érintőleg való szabályozását, a kereskedelemügyi miniszternek, a törvényhatósági közutakat érdeklőleg pedig a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásától függővé téve, a törvényhatóság szabályrendeleti jogkörébe utalja az utóbb idézett törvényszakasz. Ezen törvényes rendelkezésekből, de a közerő szolgáltatásának természetéből önként folyik az, hogy a közerő meg nem váltható s ezt mindenki természetben köteles teljesíteni. Nézetem szerint a közerő kirendelése esetén teljesítendő munka megváltásának annál kevésbbé lehet helye, mert az esetről esetre mindannyiszor teljesítendő, valahányszor a közerő kirendelésének szüksége felmerül, a megváltás lehetősége esetén pedig a kirendelhető egyén szabadulna a törvény értelmében őt terhelő azon kötelezettség alól, hogy valahányszor a közerő kirendeltetik, megfelelő munkát teljesítsen.