Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 147 szanatóriumi gyógykezelésének költségeit a k—i ker. munkásbiztositó pénztárnak térítse meg. Indokok: Az 1907. évi XIX. tcz. 101. §-a szerint a kerületi munkásbiztositó pénztárak a biztosított tagok betegsegélyezésénél kölcsönösen eljárni tartoznak. E rendelkezésből következik, hogy a kerületi és vállalati pénztárak a társpénztárak állal hozzájuk betegsegélyezés végett átutalt tagokkal szemben ugyanazt az eljárást tartoznak követni, mint saját tagjaikkal szemben, és a szabályszerű átutalás arra kötelezi azt a pénztárt, amelyhez a másik pénztár tagját átutalta, hogy az az átutalt tagnak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alapszabályainak 41. §-ában megállapított segélyeket a szükséghez és az átutalt tagnak jogos igényéhez képest kiszolgáltassa. E segélyek között pedig sem azok minősége, sem pedig az azokkal járó költségek nagysága alapján különbség nem tehető. A pénztár a segélyek kiszolgáltatására nézve az átutaló pénztárt előzetesen megkérdezni nem köteles, mert a törvény 101. §-ában megalapított kölcsönösség következtében az egyik pénztár szabályszerű eljárása helyettesíti az átutaló pénztár eljárását és az iratváltások folytán beálló időveszteség, csak a beteg tag gyors fölgyógyulásának hátrányára szolgálhat. Már pedig a k—i kerületi pénztár szabályszerűen járt el, midőn állandó orvosi tanácsának 1909. évi november hó 20-án és 27-én, tehát két izben történt meghallgatásával és az orvosi tanács egyhangú javaslata alapján a beteg részére a javalt szanatóriumi gyógykezelést kiadta. Minthogy tehát a k—i kerületi pénztár a segély kiszolgáltatásánál szabályszerűen járt el, és minthogy a nem vitás tényállás szerint D. E. a ny—i kerületi pénztár tagja volt, utóbbi pénztárt a fölmerült szanatóriumi gyógykezelési költségek megtérítésére kellett kötelezni. 119. Az erdőbirtok tulajdonosa által házilag kezelt és tüzifatermelésre szorítkozó üzemben általa alkalmazottak nem esnek biztosítási kötelezettség alá. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 7,083/1910. szám.) Sz. vármegye alispánjának. Munkásbiztositási kihágással vádolt K. B. mint M. K. és társa czég megbízottjának ügyében alispán urnák 1909. évi márczius hó 17-ik napján 9,365. sz. a. hozott Ítéletét, melylyel a nevezett vádlottat az elsőfokú iparhatóság Ítéletének megváltoztatásával az 1907. évi XIX. tcz. 12. §-ába 10*