Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 135 A m. kir. közigazgatási biróság következőleg ítélt: A panasznak helyt adva, panaszlónak végkielégítéshez való igényét megállapítja és a m. kir. igazságügyminisztert a végkielégítésnek számszerű megállapítására és kiutalványozására kötelezi Indokok: Panaszló a budapesti kir. ítélőtábla elnökének 1900. évi 6971. sz. a. kelt rendeletével az 1883:1. tcz. 7. §-a, illetőleg 5. §-ának I. 1. pontja és az 1891. évi 4192/1. M. számú rendelet 5. §-a alapján a budapesti kir. ítélőtábla területére évi 1000 K segélydijjal javadalmazott díjas joggyakornokká neveztetett ki és ebbeli minőségében a hivatali esküt 1900. évi deezember hó 1-én a budapesti kir. büntető törvényszék elnöke előtt letette. Nevezett ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül szolgált mint dijas joggyakornok a budapesti bíróságoknál. Amint ez a panaszlónak a budapesti kir. Ítélőtábla elnökéhez 1909. évi márczius 14-én intézett kérvényéből kitűnik, panaszló arra való utalással, hogy az igazságügyminiszter 1909. évi 1887. számú rendelete alapján a budapesti V. ker. járásbíróság vezetője által a lemondásra azzal a záradékkal felszólitlatott, hogy ellenesetben hivatalból fog elbocsáttatni, joggyakornoki állásáról lemondott. Ugyanakkor két másik kérvényében pedig annak alapján, hogy állásáról betegsége miatt kénytelen lemondani, ellátási igényének megállapításáért folyamodott. Az igazságügyminiszter panaszlót végkielégítés iránti igényével elutasította, mivel nevezett, mint ideiglenes jellegű és ekként bármikor elbocsátható állami alkalmazott, végellátási igénye szempontjából is csak ideiglenes alkalmazottnak tekintendő és mint ilyen az 1885: XI. tcz. 29. §-a értelmében végkielégítésre nem tarthat igényt. Ezek után a panaszló 1909. évi április hó 30. napjával gyakornoki állásától felmentetett. Mindenekelőtt megállapítható, hogy nincs oly törvényes rendelkezés, mely a segélydijas joggyakornokokat ideiglenes minőségű állami alkalmazottaknak mondaná ki. Viszont már az 1885: XI. tcz. 7. §-a, a beszámítható szolgálati idő megállapításánál a felesketett gyakornoki minőségben töltölt időt is figyelembe venni rendeli. Az 1893: IV. tcz. 11. § a pedig a gyakornokokat fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknek nevezi, kik ha díjazva vannak, a fizetés és lakpénz helyett a fizetés természetével bíró évi segélydijban részesülnek. Ezzel szemben nincs jogosultsága azon felfogásnak, hogy a gyakornokok csak a most idézett törvény szempontjából tekintendők fizetéssel biró állami alkalmazottaknak, de nem egyúttal az 1885: XI. tcz. szempontjából is. Az igazságügyminiszter az 1891. évi 4192. igazságügyminiszteri rendelet 5. §-ára is hivatkozik, melynek értelmében