Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 123 Az alispán másodfokú ítéletével az elsőfokú ítéletet hivatalból felülvizsgálván, annak a felmerült eljárási költségeknek miként leendő fedezése tekintetében rendelkező részét, egyéb részeiben érintetlenül hagyva, megsemmisítette. Az érdekeltek felebbezése folytán a másodfokú ítéletet felülvizsgálván, azt egész terjedelmében megváltoztatom és vádlottat az 1890: I. tcz. 127. §-ába ütköző utrendőri kihágásban vétkesnek kimondva, őt az 1901 : XX. tcz. 23. §-ában megjelölt czélokra fordítandó behajthatatlanság esetén 3 órai önköltségen eltöltendő elzárással helyettesítendő 1 K pénzbüntetés, továbbá K. A. volt törvényhatósági utmesternek az iratok közt levő, de előzőleg szabályszerűen érvényesítendő uti számláján felszámított, illetőleg érdembe hozott kiszállási költségeinek és H. J. írnok részére fizetendő 10 K eljárási költségnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellet leendő megfizetésére kötelezem, az eljáró szolgabíró felszámított költségeit pedig törlöm. Marasztalandó volt vádlott, mert az útmester alapos és kötelességszerű re!jeletitésére megindult eljárás során bizonyítást nyert, hogy vádlott a tvh. közút 21 9—22, 22 1—22 3 és 23—23-1 kilométer szakaszain elhelyezett kerékvetők kiásását és kerítés felállítását elrendelvén, ezen munkálatok, illetőleg létesítmények rendelkezésére folyamatba is vétettek, a nélkül, hogy a kellő tervek és leírásokkal felszerelt kérelem alapján az illetékes hatóság részéről előleges engedélyt nyert volna, miáltal a marasztalt az ítélet rendelkező részében hivatkozott törvényszakaszba ütköző utrendőri kihágást követte el. Nem volt figyelembe vehető vádlott azon védekezése, hogy a szóban levő kerítés felállítására miniszteri rendelettel köteleztetett, mert ez a körülmény őt a törvényben előirt szabályszerű engedélyezési eljárás alól nem mentesítette. A büntetés kiszabásánál figyelembe vettem vádlott jóhiszeműségét. Az eljáró szolgabíró költségeit azért töröltem, mert az 1890: I. tcz. 102. §-a értelmében utrendőri kihágási ügyekben az elsőfokú hatóság a főszolgabíró lévén, aki a vármegyei ügyviteli szabályzat 25. §-a szerint, amennyiben közérdekből és a saját járása területén száll ki, utiátalánynyal lévén ellátva, költségeket nem számithat fel, az ő helyettesítésekor eljáró szolgabíró sem érvényesíthet költségeket, hanem az ügyviteli szabályzat 265. §-a alapján készkiadásainak megtérítését a főszolgabírótól igényelheti.