Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

118 Közigazgatási Döntvénytár. sitette meg, hogy a közmunka váltságösszege 1908. évi agusztus haváig terjedő időre már jogérvényesen meg volt állapítva s igy az ezen időtartamon belül meg nem változtatható, a közveszély esetén igénybevehető közerő pedig egyáltalában meg nem váltható s azért semmiféle dij nem fizethető, mert azt a lakosságnak minden esetben természetben és ingyen kell kiszolgáltatnia. P. község képviseletében annak elöljárósága az utóbb idézett törvényhatósági bizottsági határozatnak a közveszély esetén kirendelendő közerő megváltására vonatkozó részéi megfelebbezvén, P. vármegye alispánja a szóban levő ügyet jelentésével felülbirálat végett a belügyminisztérium elé terjesztvén, onnan az idézett jelentést intézkedés, esetleg véleményem nyilvánítása végett nekem küldetett meg. A tárgyiratok visszajuttatása mellett tehát véleményem következő: Az 1890:1. tcz. 50. §-a értelmében a községi képviselőtestületnek a közmunkatartozás váltságárát megállapító határozata ellen az alispánhoz, harmadfokon pedig a közigazgatási bizottsághoz lévén felebbezésnek helye, mely utóbbinak határozata ellen viszont az 4 896: XXVI. tcz. 65. §-a értelmében a közigazgatási bíróságnál kereshető jogorvoslat, az ilyen irányú határozati)" felülbírálásába sem a törvényhatósági bizottsági közgyűlés oem az érdekelt miniszter még a községek felett gyakorolt vagyonfelügyelet szempontjából sem bocsátkozhatik. Ami a határozatnak a közerőre, illetőleg ennek megváltására vonatkozó részét illeti, erészben nézetem a következő: A közerőnek költségvetésileg való irányzását törvényeink nem ismerik, csupán annak nyilvántartása iránt és szükség esetén való igénybevétele iránt vannak törvényes intézkedéseink. Ezek 1. az 1886*: XXII. tcz. 136. §-a, mely a közerőnek kötelező s ingyenes szolgáltatását s emellett a nyilvántartás mikéntjét, azaz azt is megállapítja, hogy a közerő a közmunka módjára tartandó nyilván. 2. Az 1890:1. tcz. 123. § a, mely utalással a fentebbi törvényre, a közutakon előfordulható hófúvás, hegyomlás és árvizek eseteiben előfordulható veszélyek és közlekedési akadályok elhárítására az érdekelve levő községek ingyen szolgáltatandó közerejét rendeli igénybevenni és pedig anélkül, hogy ezen igénybevétel az illető községi közmunka kötelezettségébe betudható volna. A nyilvántartás és az igénybevétel módozatainak, az állami közutakat érintőleg való szabályozását a kereskedelemügyi miniszternek, a törvényhatósági közutakat érdeklőleg pedig a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásától függővé téve, a törvényhatóság szabályrendeleti jogkörébe utalja az utóbb idézett törvényszakasz. Ezen törvényes rendelkezésekből, de a közerő szolgáltatásának természetéből önként folyik az, hogy a közerő