Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 87 Abban az esetben tehát, ha a pénztár a házi ellátás helyett más módon látja el a beteget, ha tehát kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban részesiti, vagy pedig fürdősegély keretében, az eset körülményei szerint, akár természetben, akár készpénzbeli egyenértékben, nem csupán magát a gyógyfürdőt, hanem az ennek használatához szükséges ellátást is nyújtja, ezeknek időtartamát a törvény 50. §-ának 3. pontja alapján ugyanazon betegség folytán fönnálló táppénz-igény jogszerű időtartamába be kell számítani A kórházi ellátás tekintetében kétségtelenül kitűnik ez a tönény 58. §-ából, amely szerint a pénztár a kórházi ápolást a táppénz helyett is nyújtja. Az eset hasonszerüsége alapján ugyanezt a jelentőséget kell tulajdonítani a fürdősegély keretében nyújtott ellátásnak is. A bíróságnak ebből a jogi fölfogásából következik, hogy igénylőnek jogos táppénzigénye 4907. évi november hó 7-től számítolt 109 napra áll fönn; az alapszabályszerü 140 nap tartamából ugyanis levonandó az a 31 nap, amelyre nézve a pénztár igénylőt fürdősegély keretében már ellátásban részesítette. A táppénz mértékére nézve, a törvénynek hivatkozott életbeléptetési rendelete szerint, a h—i kerületi munkásbiztositó pénztárnál 1908. évi február hó l-ig érvényben volt heti 6 K táppénz irányadó; ezt a mértéket kell azonban a jelen esetben folytatólag 1908. évi február hó 1-én tul is alkalmazni. A táppénz mértékére nézve ugyanis az arra vonatkozó igény megnyílta idején irányadó szabály szolgál zsinórmértékül. Indokolja ezt a fölfogást az a körülmény, amely szerint a keresetképtelen és igy a táppénzzel ellátott beteg, ennek tartama alatt járulékot nem fizet; már pedig az ujabb átlagos napibérosztályba besorozás a törvény 24. §-a szerint közvetlenül a járulék megállapítása czéljából történik; egyébként is igénylő a táppénzre csak az annak megnyíltáig fizetett járulékok mérvében szerzett jogot. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal mindezeknél fogva igénylő táppénzigényét 1907. évi november hó 7-ik napján kezdődő 109 napra, heti 6 K, vagyis napi 0 85 K arányában megállapítva, igénylő felebbezésének részben helyt adott és az elsőfokú bíróság elutasító ítéletét megváltoztatva, igénylő részére 93 K 42 f. táppénzt megítélt, a többlet iránt érvényesített táppénzigényt pedig elutasította. A járulékvisszafizetés iránt érvényesített igényt az Elj. rendelet 341. és 57. §-ai értelmében visszautasítani kellett, mert ez az igény a munkásbiztositási bíróságnak a törvény 158. § ában megállapított hatáskörén kívül esik.