Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
84 Közigazgatási Döntvénytár. alapján, ugyanazon betegség folytán fennálló táppénzigény jogszerű időtartamába be kell számítani. (Állami munkásbiztositási hivatal 1910. évi január 18. P. 132/3. sz., 17. sz. elvi határozat.) A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal a következő Ítéletet hozta : A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal igénylő felebbezésének részben helyt ad és az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatva, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt kötelezi, hogy igénylőnek 1907 november 7. napjától 1909 február 23. napjáig, vagyis 109 napra 93 K 42 f. táppénzt, továbbá 30 K perköltséget 3 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével megfizessen. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal igénylőnek a megítélt összeget meghaladó táppénzigényét elutasítja, járulékvisszafizetés iránt érvényesített igényét pedig visszautasítja. indokok: Sz. D., K. A. h — i kereskedőnél havi 180 K fizetéssel alkalmazott segédet 1907 november 7. napján szélütés érte és a féloldali agyvérömleny következtében a felső és alsó végtagra kiterjedő bénulást szenvedett; nevezett 1908 május 31-ig munkaképtelen beteg volt. Az 1908 június 4. napján a sz—i fürdő hat heti használata czéljából Sz. D. fürdősegélyt kért a h—i kerületi munkásbiztositó pénztártól és pedig dr. Sz. S. és dr. F. P. pénztári orvosok bizonyítványa alapján, akik a gyökeres gyógyítás és pedig idegerősítés végett, a sz—i fürdőt szükségesnek véleményezték, az előbbi két hónapi, utóbbi hat heti időtartamban. A. pénztár igazgatósága 1908 július 5 napján hozott határozatával igénylő részére, Sz—n tartózkodása idejére kétszeres táppénzt, továbbá gyorsvonati oda- s visszautazási költséget engedélyezett. Igénylő időközben elutazott Sz—ra, a honnan hazatérése után a pénztár 31 napi igazolt sz—i tartózkodás fejében és pedig kétszeres táppénzben való számítással 155 K utazási költség fejében pedig 79 í< és 60 f., összesen 234 K 60 f. t fizetett 1908 július 31. napján igénylőnek. Igénylő ezek után 1908 október 4 napján 1908 február 1-től 1908 május 31-ig terjedő 121 napra táppénzt, továbbá a betegsége tartama alalt jogtalanul beszedett járulékok visszafizetését kérte a pénztártól. Igényét arra alapította, hogy 1907 november 7. napján kezdődött és egyfolytában 20 hétnél is tovább tartott betegségében, amely keresetképtelenséget okozott, táppénzben egyáltalában nem részesült; a táppénzigény kezdetéül azonban 1908 február l-jét jelölte meg, azzal a megokolással, amely