Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

78 Közigazgatási Döntvénytár. mint üzletbeli alkalmazott a kereskedelmi törvény 57. §-a, illetve az ipartörvény 92. §-a alapján igényli a felmondási időre járó fizetését, az ily szolgálati viszonyból eredő igényeket pedig az ipartörvény 176. § a elsősorban az iparhatóság elé utalja. A k—i kir. törvényszék mint felebbezési bíróság 1908 május 16-án E. 28/2. sz. a. kelt végzésével a kir. járásbíróság végzését indokaiból és azért is helybenhagyta, mert alperesek ügylete a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1. pontja alá eső kereskedelmi ügylet, az ilyen ügylet lebonyolításához alkalmazott kezelő pedig a kereskedelmi törvény 6. czimének rendelkezése alá eső segédszemélyzethez tartozónak tekintendő. Ezután a felperes a k—i járás főszolgabírója előtt emelt iparhatósági panaszt. A főszolgabíró 1908 augusztus 15-én 2505. sz. a. kelt végzésével illetékességét leszállította és panasztevőt rendes polgári per útjára utasította, mert egyrészt alperesek ipari munkát nem végeztek, s iparosoknak csak akkor volnának tekinthetők, ha már feldolgozott fát vennének és azt üzletszerűen, nyerészkedés czéljából eladnák, másrészt panaszos, mint erdőkezelő, nem végzett oly munkát, melynélfogva iparossegédnek, vagy mezőgazdasági munkásnak volna tekinthető, tehát panasza sem az 1908:11. tcz., sem az 1894: XVII. tcz. 176. §-a alapján tárgyalás alá nem vehető. Felperes a hatásköri összeütközést bejelentő kérvényben a rendes bíróság hatáskörének megállapítását kérte. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1908. évi I. 2130. I. M. szám alatt beadott írásbeli nyilatkozatában azt a véleményt terjeszti elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri biróság a vitás kérdés eldöntését a rendes bíróság hatáskörébe tartozónak mondotta ki a következő okokból: A N. I. által a Sz. A. és T. P. ellen a k—i kir. járásbíróság előtt 1908. Sp. II. 103. sz. a. benyújtott keresetben valamint a k—i járási főszolgabíróhoz a 2505/908. sz. a. intézett panaszban is Sz. A. és T. P. foglalkozásukra nézve mindketten mint gazdálkodók jelöltetvén meg, az utóbb nevezetleknek az az ügylete, mely szerint azok az érsekuradalomtól erdőt vettek és annak kitermelésére vállalkoztak, csupán alkalomszerű tevékenység jelentőségével bir és így a kereset és a panaszbeli tényállásból kiindulva: Sz. A. és T. P. kereskedelmi ügyletek iparszerü létesítésének hiányában, kereskedőkül (kereskedelmi törvény 3. §.) nyilván nem tekinthetők, de nem tekinthetők nevezettek iparüzőknek sem, mert ebbeli állandó üzletszerű tevékenységük hiányzik. Minthogy ezek szerint a kereskedői, illetve ipari minőség