Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár birtokosság belső, ügyvitelét s az ügyvitel ellenőrzését utalják a közigazgatási hatóság hatáskörébe és nem értelmezhetők akképpen, hogy a birtokosság szabálytalan eljárásából származó károk, vagy a közbirtokosság ellen lejárt követelések érvényesítése, a vagyonjogi igények érvényesítésének rendes utja kizárásával a közigazgatási útra tartoznék, s minthogy eszerint hatásköri összeütközés esete állolt elő: ki kellett mondani, hogy a jelen ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 47. Kóserhasnak hitközségi engedély nélkül való elárusitása az 1902. évi 78,372 sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet 5. §-a alapján büntetendő kihágást képez. (A m. kir. belügyminiszter 1908. évi 206. sz. határozata.) P. vármegye közönségének. X. Sámuel és F. Antal ellen kóserhusnak hitközségi engedély nélkül levágása, illetőleg elárusitása, ezenfelül F. Antal ellen még mészárszékének ajtajára hitközségi engedély nélkül kóserhust jelző tábla kiakasztása miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlottak felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A vármegye alispánja által 1907. évi 19.125. kih. sz. a. a b—i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélete a 4-8,151/98. számú kereskedelemügyi miniszteri rendeletre fektetett részében indokainál fogva helybenhagyatik azzal, hogy a kihágás az idézett kereskedelemügyi miniszteri rendeletnek 1902. évi 78,372. számú kereskedelmi miniszteri rendelettel módosított 5. §-ába ütközik s a büntetés is ezen utóbb idézett rendelethez igazodva szabatik ki. Az Ítéletnek az 1884: XVÍI. tcz . 58., illetőleg 157. §-ának d) pontjára alapított része a kereskedelemügyi miniszter ur elhatározásához képest megváltoztattatik s F. Antal vádlott az ezen törvényszakasz alapján terhére rótt kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetik, mert a vád tárgyát nem képezte, de nem is igazoltatott be, hogy nem kóserhust árusított volna. Az 1902. évi 78,372. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet szerint ugyanis az idézett törvényszakaszok alapján csak az büntethető, ki a szóban levő jelzőtáblát anélkül használja, hogy kóserhust tényleg árusitana. Ez az eset pedig az adott alkalommal fenn nem forgott.