Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

40 Közigazgatási Döntvénytár. §-aiban foglalt rendelkezésekre, s különösen a 81. §. III. pontjában, valamint a 82. §. II. pontjában, nemkülönben I. pontjának 5. alpontjában foglaltakra, — csak a magyar királyi közigazgatási bíróság lehet, és pedig annyival inkább, mert, — mint amiképpen azelőtt fennállott magyar királyi pénzügyi közigazgatási bíróságnak az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményébe 1171., 1422. és 1767. s. sz. a. felvett határozataiból is kitetszik, a hatáskör kérdésében már a most emiilelt biróság eljárásában is ugyanez az elv vétetett iránytadónak, nemkülönben, mert a magyal királyi közigazgatási biróság jelenlegi állandó gyakorlata is azt igazolja, hogy a behajlási illeték jogosságának és mértékének elbírálására nézve a hatáskör végső fokban ezt a bíróságot megillelőnek vételik. Ennek az elvnek kell következnie továbbá egyfelől abból, hogy nincsen jogszabály, ameljből a kifejtettekkel ellenkező elv volna leszármaztatható; másfelől pedig abból is, hogy a városi tanács elsőfokú határozatában elfoglalt az az álláspont, mely szerint ügyfél benyújtott kérelmének elintézése azon a czimen vétetett a tanács hatáskörébe tartozónak, mivel a kérdés tárgyává lett behajtási illeték a város javára esik, elfogadás esetében szükségképpen arra a tarlhallan elvre vezetne, hogy a behajtási illetéknek jogossága és mértéke tekintetében határozni hivatott hatóságoknak, illetve bíróságnak minden egyes esetben a szerint kellene vállozniok, amint a kérdésnek tárgyát képező behajtási illeték az 1883 : XLIV. tcz. 76. g ának a) és b) pontjai szerint a község (város) házipénztárát, vagy az államkincstártilleti. Nem szenvedhet kétséget az sem, hogy magában véve az a körülmény, hogy panaszosnak jelen ügyében a fentebbiek szerint illetékes alsófoku hatóságoknak határozata eddigelé rendelkezésre nem áll, nem szolgálhat akadályul annak, hogy a kérdéses ügynek végső fokban leendő elbírálása a m. kir. közigazgatási bíróságnak hatáskörébe vétessék, mivel kétségtelen, hogy a hatáskör kérdésének elbírálásánál a döntő suly nem csupán arra fektetendő, hogy a kérdéses üg\ben mily hatóságok hoztak határozatot, hanem arra, hogy a kérdéses ügy tárgyánál fogva olyan-e, amelynek végső fokban való elbírálása ennek a bíróságnak hatáskörébe tartozik, mert hiszen ha ez az elv nem igv értelmeztetnék: kétségtelenül alkalom és mód nyújtatnék arra, hogy az alsóbbfoku eljárás során, akár elnézésből, akár pedig, bár általában lel nem lelt, de összerü esetben netalán előjöhető szándékosságból valamely ügynek elbirálhatása a közigazgatási bíróságnak hatásköréből az állal elvonassék, hogy a kérdéses ügy ne annak a hatóságnak elintézése elé ulaltassék, amely hatóságnak határozata a m. kir. közigazgatási biróság hatáskörét megállapító