Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 7 A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyt nem ad. indokok ; A panaszló volt férjétől a b—i kir. törvényszék által 1907. évi augusztus hó 6-án 34,298. sz. a. hozott és ugyanez évi szeptember hó 9-én 38,473. sz. végzése szerint még 1907. évi augusztus hó 23-án jogerőre emelkedett Ítélettel végleg elválasztatván, volt férjének 1907. évi deczember hó 24-én bekövetkezett halála után özvegyi nyugdíjra támasztott igényt azon az alapon, hogy a házassági kötelék felbontása és igy az együtt nem élés a volt férj hibájából történt. Ennek az igénynek azonban nincs törvényes alapja, mert az 1885: XI. tcz. 34. §-a az özvegyi ellátást azon feltételhez is köti, hogy az özvegy férjével a nyugdíjigény beálltakor együtt élt légyen, és ettől a törvény 35. § ának 4. pontja csak az esetben enged kivételt, ha a nő bebizonyitja, hogy az együtt nem élés nem az ő hibájából történt. E rendelkezésekből kétségtelen, hogy özvegyi ellátásra csak az a nő tarthat igényi, akinek házassága a férj halálakor érvényben volt, mig az a nő, kinek házassága, habár a férj hibájából is, felbontatott, özvegyi ellátást már azért sem igényelhet, mert amennyiben az elvált férj esetleg ujabb érvényes házasságot kötött volna, az özvegyi ellátási igény a törvényes feltételek fenforgása esetén kétségtelenül az utóbbi feleséget illetné meg. Ezekre való tekintettel a panasznak helyt adni nem lehetett. 7. A közigazgatási bizottságnak hatásköri túllépést tartalmazó eljárása ellen a vármegye főispánját az alsóbb közigazgatási hatóságok törvényes hatáskörének védelmére a közigazgatási biróságnál emelhető hatósági panaszjog megilleti. (Közigazgatási biróság 1908 okt. 13. 4104/908. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg végzett: A hatósági panasznak helyt adva, F. vármegye közigazgatási bizottságának 1908. évi 966. sz. a. hozott határozatát megsemmisíti, a vármegye alispánjának 1908. évi január hó 24 én 8480. sz. a. hozott másodfokú határozatát érdemileg fölül nem bírálható végérvényes határozatnak mondja ki. Indokok: Az 1876. évi XIII. tcz. 117. §-a szerint cseléd